Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

pítás kérését, a kérelmező szerint pedig ilyen igényt nem terjeszthet elő. Végül helyes az első fokú végzés érvelése abban a tekintetben is, hogy valamely szabadalomba való ütközés csak valamennyi főigényponti jellemző megvalósulása esetén állapítható meg, ilyen megvalósulás hiányát pedig a megtámadott határozat megalapozottan állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság végzését a Pp. 259. § és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 656/1988. sz., BH 198913. sz. 103.). 46. Nincs helye perújításnak a szabadalmi ügyekben hozott OTH-határozat megváltoztatására irányuló kérelmet - érdemi vizsgálat nélkül - elutasító határozat ellen [Pp. 130. §(1) bek.j) pont, 260. § (1) bek., 105/1952. (XII. 28.) MTr. 13. § (3) bek.] (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 779/1988. sz., BH 1989/4. sz. 155.) 47. /. Feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Érvénytelen tehát az a megállapodás, amely olyan személyt tüntet fel feltalálóként, aki a találmány megalkotásában nem vesz részt. Ha azonban a felek akarata nem a feltalálói minőség elismerésére, hanem egyéb tevékenység vagyoni ellenértékének kikötésére irányult, a szerződés színlelt, és azt a leplezett szerződés alapján kell megítélni [1969. évi II. tv. 7. § (1) bek., Ptk. 200., 207. §]. II. A munkáltatót a szolgálati találmányt érintő jogvitában olyan érdekeltnek kell tekinteni, akinek perbeli részvétele csak abban az esetben mellőzhető, ha nincs a perbeli vitának rá is kiterjedő vagyoni jogi hatása [1969. évi II. tv.9.§ (1) bek.]. (Eln. Tan. P. törv. 20 229/1988. sz., BH 1988/9. sz. 307.) 48. LA feltaláló személyem elletti védelem megdöntésénél abból az alapvető szabályból kell kiindulni, hogy feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Azt, aki a szabadalmi igénypontok jellemző részének a kialakításával kapcsolatban közreműködött a szabadalommal védett megoldás létrehozásában, feltalálónak kell tekinteni. Erre tekintettel az egyes társfeltalálók szerzőségének az arányát abban a mértékben kell megállapítani, amilyen mértékben részt vettek a találmány megalkotásában. Ehhez nincs szükség arra, hogy egyidejűleg működjenek közre, közösen fejtsenek ki alkotó tevékenységet. Feltaláló az is, akinek a munkáját, munkájának az eredményét a találmány kialakítása során bármi módon közvetlenül félhasználták [ Szt. 7.§ (1) bek., 8.§ (3) bek.]. II. Azt, hogy valamely megoldás szabadalmaztatható találmánynak tekinthető-e, a szabadalmi oltalom megadása során kell eldönteni. A szerzőségi perben eljáró bíróság nem vizsgálhatja felül sem azt, hogy a szabadalommal védett megoldás az anyagi jog szerint valóban megfelel-e a szabadalmazható találmány feltételeinek, sem a szabadalmi igénypontok tartalmát. Mindaddig, amíg a szabadalmat meg nem semmisítik, a szabadalommal védett megoldást találmánynak kell tekinteni, amelynek az alkotó jellegű új elemeit az igénypontok jellemző része határozza meg (Szt. 1., 13. §, I-OTH/1969. sz. hird. 3/1. pont). (Legf. Bír. Pf. IV. 20 429/1986. sz., BH 1987/3. sz. 79.) 49. A szabadalombitorlás megállapítása szempontjából a szabadalmi oltalom terjedelme az elsődleges döntő szempont. Az oltalom pedig az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul. Ha az oltalmazott találmány összes jellemzője nem valósul meg, mert egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel, illetőleg a szabadalmas vagy a feltaláló által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek, ez csupán a szabadalmi oltalomból 58