Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás lényege szerint a közlemény a maga egészében nem hamisítja meg, nem is tünteti fel hamis színben a valóságot, az újságcikk nem tartalmazza tényként a vesztegetést, illetve a visszaéléseket. Csupán utal a népi ellenőri vizsgálatot elindító bejelentésekben foglalt feltételezésekre, szóbeszédre. A cikk befejező része pedig annak a reménynek ad hangot, hogy ezek a bizonytalanságok később megválaszolásra kerülnek. Ezért az újságcikk a valósághoz híven tájékoztatta az olvasókat az egész város közvéleményét foglalkoztató valós problémáról. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatásával a helyreigazítás elrendelését. Előadta, hogy az újságíró megsértette kötelezettségét, amikor valótlan tartalmú híreszteléseket, a szóbeszéd szintjén mozgó megállapításokat tett közzé. A közlés nem felel meg a NEB-vizsgálat eredményének, mert az nem igazolta sem a visszaéléseket, sem a vesztegetést. Az alperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság hagyja helyben az első fokú ítéletet. A fellebbezés alapos. A tömegtájékoztatási eszközök (sajtó, rádió, televízió, filmhíradó stb.) a társadalom életében fontos szerepet töltenek be. Kielégítik az ember természetes érdeklődési igényeit, befolyásolják a közgondolkodást, fontos eszközei a társadalmi atmoszféra kialakításának. Társadalmi rendeltetésüket azonban csak akkor tudják betölteni, ha híven tájékoztatnak a valóságról, és közléseikkel nem sértik más személyiségi jogait és érdekeit. Polgári Törvénykönyvünk a személyiséget hatékony védelemben részesíti. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Jogszabályaink a sajtóközlemény útján a személyiséget ért sérelem orvoslását a sajtó-helyreigazítás jogintézményével biztosítják. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése szerint valótlan tény közlése vagy híresztelése, illetve való tények hamis színben történő feltüntetése esetén lehet kérni a sajtóközlemény helyreigazítását. A helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a kifogásolt közléseket valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésben kell értékelni (Legfelsőbb Bíróság PK. 12. sz. állásfoglalás II. pontja). A kifogásolt sajtóközlemény összefüggéseiben, valóságos tartalma szerint a maga egészében azt fejti ki, hogy a felperes gy.-i kirendeltségének a működése tekintetében az engedélyezéssel, a számlázással és az árak kialakításának a bizonylatolásával kapcsolatban hiányosságok és szabálytalanságok történtek, és ezek a hiányosságok - a szóbeszéd, továbbá írásbeli bejelentések szerint - visszaélések, sőt vesztegetés leplezésére szolgáltak. A visszaélésekre, vesztegetésre történt utalás valótlan tényállítást fejez ki. A sajtó-helyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének a megőrzése, illetve a közleménnyel érintett személy (közérdek vagy egyéb érdek) reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében van szükség a valótlan tényállítás helyreigazítására. A helyreigazítási kötelezettség tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a közlemény csak feltételesen, lehetőségként utalt a visszaélésekre, vesztegetésre. A helyreigazítás alapjául szolgáló jogsértő közlés történhet közvetetten is: célzásokkal, utalásokkal (PK 12. számú állásfoglalás II. pontja). Nem mentesíti az alperest a helyreigazítási kötelezettség alól az sem, hogy a vesztegetésre és a visszaélésekre való utalás nem az újságíró saját megállapításaként, hanem az írásbeli bejelentésekre és a szóbeszédre való hivatkozásként történt. Sajtó-helyreigazítás alapjául szolgáló jogsértő közlés megvalósul a mástól szerzett értesülés továbbadásával - a Ptk. szavaijzerint -, híreszteléssel is. A sajtó-helyreigazítás intéz31