Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

való feltüntetése történt a sérelmes közleményben. A Btk. 100. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéltetéséről, amelyre nézve mentesítésben részesült. Az alperes az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy sem a cikk megírásakor, sem a helyreigazítási igény megismerésekor nem volt abban a helyzetben, hogy a felperes bírósági mentesítéséről meggyőződhetett volna. A közleménynek a büntetés megtörténtére vonatkozó állítása nem valótlan, és nem is tünteti fel a valóságot hamis színben. A fellebbezés helytálló. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében a sajtó-helyreigazítás nemcsak valótlan tények állításával történt valóságsértés orvoslására szolgál, hanem a való tényeknek hamis színben való feltüntetése esetére is. A való tény elferdítésére, hamis színben való feltüntetésére vezethet az, ha a közölt ténnyel összefüggésben levő, a valóság kifejezésére szolgáló más tényeket elhallgatnak. A szabadságvesztés büntetésről szóló híresztelés, a cikk tartalmával összefüggésben, a felperes személyéről ad képet. A felperest azonban mentesítették az elítélés hátrányos jogkövetkezményei alól, ezért a Btk. 100. §-ának (2) bekezdése szerint büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni elítéltetéséről. E körülmény elhallgatása a valóságot elferdíti, mert a hiányosan közölt tény a „büntetett előéletűséget" sugallja az olvasónak. A felperes tehát joggal kérhet sajtó-helyreigazítást a való tények pontos közlésének formájában. A sajtó-helyreigazítási felelősség objektív természetű, nem mentesül tehát a felelősség alól a jogsértő azzal, hogy a valóságsértő magatartása egyébként nem felróható. Jogilag közömbös ezért, hogy az alperes a cikk megírásakor nem tudott róla, vagy éppen nem volt kellően meggyőződve arról, hogy a felperes az elítélésre nézve mentesítésben részesült. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezéseit nem érintve, az ítéletet részben megváltoztatta. A sajtó-helyreigazítást elrendelte, és az alperest a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján az első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltségek nagyobb részének a viselésére kötelezte (Legf. Bír. Pf. IV. 20 54811987. sz., BH1988/4. sz. 98.). 13. Gazdasági bírságban marasztaló ítéletet valósághűen ismertető sajtóközlemény miatt nincs helye sajtó-helyreigazításnak [Ptk. 79. § (1) bek., PK12. sz.]. A megyei bíróság 1981. április 1. napján hozott ítéletével a felperest 753 439 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. ítéletének indokolásában egyebek között megállapította, hogy az alperes szövetkezet szakcsoportja az 1983., 1984. és 1985. években jogtalan árbevételhez jutott azzal, hogy a felmerült anyagigazgatási költséget kétszeresen számolta el, és aránytalanul magas, tisztességtelen árat érvényesített. A bíróság erre figyelemmel a 32/1984. (X. 31.) MT rendelet 5. §-ára hivatkozva szabott ki bírságot a felperessel szemben. Az alperes a Napló című napilap 1987. május 13-i számában „Gazdasági bírság, jogtalan ár, tisztességtelen haszon" címen közölt cikket. Ennek bevezető része szerint: „Csúnya dolog minden áron - mármint tisztességtelenül, jogtalanul-hatalmas árbevételre, haszonra törekedni... tudják ezt jól a D.-i Szövetkezetnél is! Hát még a budapesti székhelyű építőipari szakcsoportjánál. Mert a bírság több, mint az umbuldás haszon, a pénz tehát elment, maradt a blama." A cikk a lefolytatott árellenőrzésről, továbbá a gazdasági bírság kiszabása iránt indított bírósági eljárásról és annak eredményéről tudósít. Ironikus formában utal arra, hogy „mindenkinek joga a védekezés, hogy ugyebár az a bizonyítvány nem is olyan csúnya ám". Ezután foglalkozik a felperes védekezésével, és ismerteti a bírósági eljárásban beszerzett szakértői 28