Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

mi eszköz tárgya. Annak a megállapításánál, hogy a kifogásolt közlés valótlan tényállítást fejez ki, illetve alkalmas-e való tények hamis színben történő feltüntetésére, a használt kifejezéseket nem formális megjelölésük, hanem valóságos tartalmuk szerint és összefüggésükben kell figyelembe venni (PK 12. számú állásfoglalás II. pont). A sajtóközleménynek az a kitétele, hogy a felperes megzavarta az ülést, valóságos tartalma szerint - a cikk egyéb részeivel összefüggésben - azt jelenti, hogy a felperes felszólalása nem felelt meg a tanácskozás rendjének. Erre utal a szövegnek az a további része is, hogy a felperes nem kapott szót, engedély nélkül szólalt fel. A bizonyítás anyaga szerint ez a tényállítás valóságot fejez ki. Bármiféle tanácskozásnál, vitánál, értekezleten szükség van arra, hogy a hozzászólások, felszólalások meghatározott rend szerint történjenek, enélkül a vita parttalanná válhat, zűrzavar, káosz keletkezhet. Ezért szükség van arra, hogy bármiféle - különösen sok résztvevőt tömörítő - tanácskozás, értekezlet rendjére az értekezlet, tanácskozás, ülés elnöke ügyeljen. Az elnök joga és kötelezettsége ilyenkor meghatározni, hogy ki és mikor szólalhat fel. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha az ülés nyilvános. A felperes helyesen utalt arra, hogy a sajtóközleményben szereplő tényállítás valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. A rendelkezésre álló adatok azonban kétségtelenül bizonyítják, hogy a felperes nem kapott szót, ezért az ülés elnöke felszólalását jogosan gátolta meg. A felperes saját személyes előadása szerint is csupán kézfelemeléssel jelezte felszólalási szándékát, és anélkül, hogy az ülés elnöke a felszólalásra felhívta, a felszólalást a részére kifejezetten megengedte volna, kiment, és megkezdte felszólalását. Megfelel ezért a valóságnak, hogy a felperes engedély nélkül, anélkül, hogy neki az elnök szót adott volna, kísérelte meg a felszólalást. Ezekből a kétségtelen tényekből az újságcikk helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes megzavarta az ülést. Az első fokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy „a demokratikus vita elveit sértő felszólalás" megjelölés nem tényállítást jelent, hanem a megállapított tények (engedély nélkül szólalt fel) értékelését. Az állandó bírói gyakorlat szerint véleménynyilvánítás, értékelés, s bírálat önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya (PK 12. sz. állásfoglalás III. pont). Ezzel a kifejezéssel a Legfelsőbb Bíróság PK 12. sz. állásfoglalása arra utal, hogy csak a kifejezés értékelő mozzanata nem lehet tárgya a sajtó-helyreigazításnak, de a tárgya lehet az ezáltal kifejezett tényállítás. Tárgya lehet az a tényállítás, amelyből levont következtetés az értékelés alapja. A perbeli esetben a következtetés, az értékelés ténybeli alapja, hogy a felperes nem kapott szót, engedély nélkül szólalt fel. Ez a megállapítás viszont való. így a sajtóközlés közvetetten sem fejez ki valótlan tényállítást. Ez nem jelenti azt, hogy a személyre sérelmes értékelés, véleménynyilvánítás alapján egyáltalán nincs lehetőség jogi védelemre. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése csupán a sajtó-helyreigazítást, az erre irányuló bírósági eljárást zárja ki. A Ptk. szabályai szerint a sajtóközlemény sérelmes lehet akkor is, ha értékítéletet és nem valótlan tényállítást tartalmaz, de pl. kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz bántódást. Az ilyen sérelem orvoslására azonban nem a Ptk. 79. §-ában meghatározott sajátos sajtó-helyreigazítás, hanem a törvényben biztosított egyéb személyiségvédelmi eszközök adnak lehetőséget (Ptk. 76. §, 84. §). Ez a kérdés azonban nem lehet a sajtó-helyreigazítási per tárgya [Pp. 343. §(2) bek.]. A bíróság nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy az ülés elnöke a felperest indokoltan vagy indokolatlanul zárta-e el a felszólalás lehetőségétől, illetve az engedély nélkül megkezdett felszólalás folytatását indokoltan tiltotta-e meg. Ez az 26