Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

szerűen kiadó ügyes embereknél hagyja". Az újságcikk arról is tájékoztat, hogy mivel a kedvezményes kamatozású kölcsönök nyújtásából származó nyereség nem fedezi az újabb kölcsönöket, ezért a különbséget a takarékpénztár a költségvetésből kénytelen beszerezni. M. L újságíró a cikkben a véleményét úgy összegzi: „könnyebb a költségvetést fejni, mint aprómunkával, a szabályok adta lehetőségek keretében, üzleti alapon visszaszerezni pénzeket". A felperes által kért helyreigazítás közzétételét az alperes megtagadta, és az annak teljesítésére irányuló keresetnek is elsődlegesen az elutasítását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a sajtóközleménynek a felperes által kifogásolt megállapításai újságírói véleményt és bírálatot tartalmaznak, melyek helyreigazításra alapot nem adnak. Az újságcikknek a költségvetés és a takarékpénztár kapcsolatát elemző részével kapcsolatban kért helyreigazítás közzétételét azonban felajánlotta. A perben fellépett ügyészség a keresetnek való helytadást indítványozta. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és az alperest helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte. ítélete indokolásában megállapította: a sajtóközleménynek az a része, amely szerint „a takarékpénztár a kedvezményes kamatkülönbséget kizárólag az üzletszerűen lakásukat kiadó ügyes embereknél hagyja, és helyette beveszi a költségvetésből", valótlan tényállítás, amely helyreigazításra ad alapot. Valótlan tényállításnak minősítette azt a megállapítást is, mely szerint „könnyebb a költségvetést fejni, mint aprómunkával a szabályok adta lehetőségek keretében üzleti alapon visszaszerezni a pénzt". A valótlan tényállításokkal szemben állást foglalt a való tények kérdésében is, és megállapította: a kamattámogatást nem a takarékpénztár, hanem a lakosság kapja a költségvetésből. A takarékpénztár pedig a hatályos jogszabályok értelmében csak a kedvezményes kamattal épült lakások nem lakás céljára való bérbeadása, felhasználása esetén jogosult a kölcsönszerződés felmondására. Az újságcikk egyéb - tényállításnak nem tekinthető - megállapításait is kifogásoló kereseti kérelemmel kapcsolatban pedig rámutatott a sajtó-helyreigazítás jogintézményén kívül eső egyéb személyiségvédelmi eszköz igénybevételének lehetőségére. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az első fokú bíróság ítéletében valótlannak minősített tényállítás megfelel a valóságnak. A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú eljárásban a legfőbb ügyész ugyancsak az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés az alábbiak szerint csak részben alapos. A sajtóról szóló 1986. évi II. tv.-nek a sajtó feladatát meghatározó 2. és 3. §-aiban foglaltak értelmében a sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A sajtóban közölt tájékoztatás azonban nem sértheti - egyebek mellett - az állampolgárok és a jogi személyek jogait és törvényes érdekeit. A személyiséget a sajtóközlemény útján ért sérelem orvoslására szolgáló sajátos jogintézmény a sajtó-helyreigazítás, melyet a Ptk. 79. §-a szabályoz. Ennek (1) bekezdése szerint ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A sajtó-helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni (Legfelsőbb Bíróság PK 12. sz. állásfoglalásának II. pontja). 23