Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

2. A jogi személyek 8. A részközgyűlés a szövetkezet belső ügyeiben csak akkor hozhat érvényes határozatot, ha az alapszabály a részközgyűlést önálló döntési jogkörrel felruházta [1971. évi III. tv. 23. §, 1977. évi 12. tvr. 7. § (1) és (2) bek.]. Az alperes 1979-ben tagja lett az Építőmunkás Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnek, amely a felperesi szövetkezet jogelődje volt. A helyi tanács szakigazgatási szerve az alperes szövetkezeti lakását újra elosztásra visszavette, és egyben a C. jelű 14. számú épületben felépülő lakásban vevőként kijelölte. A helyi tanács a C. 11-14. épületekhez kedvezményes telket biztosított, amelyből egy lakásra eső telekrész tartós használatbavételi díja 10 550 Ft volt. Az alperes a használatbavételi díjat 1980. február 22-én befizette. A szövetkezet vezetősége a C. 11-13. számú épületek építési telke vonatkozásában megkötötte a tartós használatbavételi szerződést az OTP-vei. A C. 14-15. jelű ingatlanokra nézve a használatbavételi díjat átutalta, a szerződést azonban nem kötötte meg. Az OTP megyei igazgatósága több felszólítás után, amely eredménytelen maradt, 1983. február 9-én visszautalta a használatbavételi díjat a helyi tanácsnak. A szövetkezet vezetősége ezt követően 1983. május 23-án kötött szerződést az OTPvel a C. 14. és 15. jelű épületek építési telkére vonatkozóan. Erre az időre azonban a tartós használatbavételi díjat a tanács felemelte, egy építtetőre 63 860 Ft esett. Az alperes a különbözetként jelentkező 50 335 Ft megfizetésétől elzárkózott. A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 50 335 Ft megfizetése iránt. Az alperes a törvényes határidőben ellentmondással élt. Ebben előadta, hogy a vevőkijelölés alapján fizetési kötelezettségének maradéktalanul és határidőben eleget tett. A szövetkezet vezetőségének mulasztása miatt maradt el a tartós használatbavételi szerződés megkötése. Az tehát, hogy a használatbavételi díj összege időközben módosult, kizárólag a szövetkezet mulasztásának az eredménye, így az ekként jelentkező többletkiadás nem hárítható rá át. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a C. 13-15. jelű épületek építtetőinek részközgyűlése 1983. február 2-án és március 25-én úgy határozott, hogy a korábbi kedvezményes használatbavételi díj ellenében kap telket. Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint az 1977. évi 12. tvr. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a részközgyűlés önálló döntési jogkörrel rendelkezik. Az 1983. február 2-án és március 25. napján megtartott részközgyűlés határozata pedig az alperest a korábbi kedvezményes használatbavételi díj megfizetésére jogosította fel. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében kifejtette, hogy a részközgyűlés működésének alapvető feltétele az, hogy a szövetkezet alapszabálya önálló döntési jogkörrel ruházza fel a részközgyűlést. A szövetkezet szervezeti és működési szabályzata négy részközgyűlési körzetet állapít meg, és ebben nem szerepel a C. 14-15. jelű építőközösség. Ennek folytán a C. 14. jelű lakóépület egyik lakásának tagja tekintetében a februári és a márciusi közgyűlés érvényes határozatot nem hozhatott. A közgyűlés azért sem dönthetett, mert a szövetkezet alapszabálya a részközgyűlést nem ruházta fel önálló döntési jogkörrel. A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a közgyű21