Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

nélkül is cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A per adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az örökhagyó a feleségének 1977-ben bekövetkezett halála után már önmagát megfelelően ellátni nem tudta. Ezért nem sokkal felesége halála után addigi életvitelét feladta, nem tartózkodott az Ady Endre utcai ingatlanában, hanem váltakozva az I. r. felperesnél és az I. r. alperesnél lakott. így az Ady Endre utcai házas ingatlan a vitatott adásvételi szerződés megkötésekor már évek óta üresen állt, és az idős, 80 év körüli örökhagyó nem is kívánt oda visszaköltözni. Adat merült fel arra, hogy már 1977. évtől kezdődően szóba került az ingatlan értékesítésének gondolata, az adásvételi szerződés megkötése előtt pedig az örökhagyó az Ingatlanközvetítő Vállalattól értékelést szerzett be, s ekkor került megállapításra annak 70 000 Ft-os forgalmi értéke. A fenti peradatok - amelyeket az I. r. felperes és az I. r. alperes lényegében egyezően adtak elő - nem hagynak kétséget abban a vonatkozásban: az örökhagyó - felmérve azt, hogy idős korában egyedül nem lakhat, önmagát megfelelően ellátni nem tudja a házból kiköltözött, és az üresen álló ingatlant értékesíteni kívánta. Arra nem merült fel adat - és a felperesek maguk sem hivatkoztak rá -, hogy az örökhagyó már az ingatlan értékesítése elhatározásának idején szellemileg leépült volna. Az örökhagyó tehát már abban az időben elhatározta ingatlana értékesítését, amikor tudata még tiszta volt, s ez az ügylet érdekében is állott. Amikor tehát az ingatlan jó karban tartására már nyilvánvalóan képtelen, mások támogatására szoruló örökhagyó a több éve üresen álló és az állagromlás veszélyének egyre inkább kitett házas ingatlanát az ingatlan forgalmi értékének megfelelő összegért eladta, akkor ennek a szerződésnek a megkötése az ő érdekét szolgálta, és jognyilatkozata cselekvőképessége esetében is indokolt lett volna. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az örökhagyó jognyilatkozatát semmisnek tekintette, és annak alapján a szerződés érvénytelenségét megállapította. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a szerződés érvénytelenségét megállapítani nem lehet, helyesen döntött az első fokú bíróság, amikor a felperesek keresetét elutasította, és a II. r. alperes viszontkeresetének helyt adott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel rendelkezett úgy, hogy az I. r. alperest kötelezte a II. r. alperes javára fizetésre. A Polgári Perrendtartás az állampolgárok közt kétpólusú eljárást szabályoz. Ehhez képest a perben szemben álló felek érvényesíthetnek egymással szemben igényt. Nincs jogi lehetőség arra, hogy a biróság az azonos perbeli pozícióban álló felek jogvitáját is rendezze, és az egyik alperest a másik alperes javára marasztalja (P. törv. III. 20 408/1985. sz., BH 1986(3. sz. 100.). 7. /. Cselekvőképességét korlátozó gondokság alá helyezés nélkül nagykorú személlyel szemben a korlátozott cselekvőképességhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók (Ptk. 13., 17.§). II. A végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem lehet vizsgálni (Ptk. 653. §, PK 85. sz.). (P. törv. II. 20 317/1987. sz., BH 1987/11. sz. 396.) 20