Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A felperesek jogelődje (az I. r. felperes és az I. r. alperes apja) 1981. november 20-án kelt adásvételi szerződéssel eladta házas ingatlanát a II. r. alperesnek 70 000 Ft vételárért. A szerződéskötéssel egyidejűleg a II. r. alperes a vételárat kifizette, és a szerződés alapján tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperesek jogelődje (a továbbiakban örökhagyó) 1982. január 30-án meghalt. A felperesek mint az örökhagyó örökösei keresetükben az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték. Előadták, hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó ügyei önálló vitelére már nem volt képes, cselekvőképtelen volt, így érvényes szerződést nem köthetett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, tagadták, hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó cselekvőképtelen lett volna. AII. r. alperes viszontkeresetet támasztott az ingatlan birtokba adása iránt. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az I. r. felperest arra kötelezte, hogy a perbeli ingatlant 15 nap alatt adja a II. r. alperes birtokába. A felpereseket egyetemlegesen kötelezte az I. r. alperes javára 2060 Ft, a II. r. alperes javára pedig 2360 Ft perköltség megfizetésére, továbbá 4200 Ft illeték megtérítésére. Az ítélet indokolása szerint a perben beszerzett orvosszakértői vélemény alapján az volt megállapítható, hogy az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában az örökhagyó szellemi képességének birtokában volt, így közte és a II. r. alperes között érvényes adásvételi szerződés jött létre. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 15 000 Ft-ot és annak 1981. november 20. napjától járó évi 5%-os kamatát, az I. r. alperest pedig arra kötelezte, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 55 000 Ft-ot, s annak 1981. november 20. napjától járó évi 5°/, -os kamatát. A fenti összeg kifizetésének igazolása esetére elrendelte - az örökhagyó ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogának feltüntetése mellett - a peres felek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Az I. r. alperest kötelezte a felperesek javára 1740 Ft perköltség, 1250 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére, valamint 6300 Ft illeték térítésére. A másodfokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától a fellebbezési eljárás során beszerzett felülvélemény alapján azt állapította meg, hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó súlyos agyi érelmeszesedésben szenvedett, központi idegrendszere károsodott, és nem volt képes a szerződés megkötésénél akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. Ezért a szerződés érvénytelenségét állapította meg, és rendelkezett az eredeti állapot visszaállításáról. Miután a vevő II. r. alperes a 70 000 Ft vételárat kifizette az eladónak, s ebből az összegből 15 000 Ft az I. r. felpereshez, míg 55 000 Ft az I. r. alpereshez került, a másodfokú bíróság ennek megfelelően kötelezte a nevezetteket a vételár visszafizetésére. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek - mint az eladó jogutódai - a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték, hivatkoztak arra, hogy jogelődjük a szerződéskötés idején cselekvőképtelen volt, s ezért jognyilatkozata semmis [Ptk. 18. §-ának (1) bekezdése]. A másodfokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó belátási képessége az elmeállapota és súlyos fokú szellemi hanyatlása miatt nagymértékben csökkent, ezért 1981. november 20-án nem volt képes arra, hogy a szerződéskötéssel összefüggésben akaratának megfelelő magatartást tanúsítson; a szerződéskötéskor cselekvőképtelen s ezért jognyilatkozata semmis volt. Figyelmen kívül hagyta azonban a megyei bíróság a jogerős döntés meghozatalánál a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Eszerint a gondnokság alá helyezés 19