Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

sővel, amelyek által a gyártó kiléte külön megnevezés, jelölés alkalmazása nélkül is felismerhető. Ezért - függetlenül attól, hogy a III. r. alperes az áru csomagolási módját a felperes termékének csomagolásától eltérően alakította ki, és nem használt olyan jelzést, elnevezést, amely a felperes termékére, illetve a felperesekre utalna - a TGT 4. §-ába foglalt tilalmat azzal szegte meg, hogy magát az árut külső megjelenésében nem határolta el a felperesek által gyártott (forgalmazott) terméktől. A felperesek árujának jellegzetes külső megjelenésére tekintettel ezért a jogsértés elhárítására nem (volt) alkalmas a III. r. alperes által a perindítás előtt a felperesek részére felajánlott azon forgalmazási mód, amely csupán az áru csomagolásán kívánta feltüntetni, hogy a külső megjelenésében, funkciójában a felperesi termékkel az összetévesztésig hasonló játék nem a felperes terméke. A TGT 4. §-a ugyanis az árunak olyan jellegzetes külsővel való forgalomba hozatalát tekinti az üzleti tisztességbe ütközőnek, amely már megjelenésében magában hordozza a versenytárssal való összetéveszthetőség lehetőségét. Ezen a tényen pedig a felajánlott megkülönböztető jelzés használata sem változtatna. A kifejtettek alapján az első fokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a II. r. alperes a TGT 4. §-ában meghatározott, a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző tevékenységet folytatott. Az alperesnek a jogsértés megállapítását támadó fellebbezése ezért alaptalan. A TGT 18. §-ának d) pontja értelmében a bíróság kivételesen indokolt esetben elrendelheti a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áru megsemmisítését. Az áru előállítására szolgáló eszközök (szerszámok) megsemmisítésének elrendelésére a jogszabály nem biztosít lehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság az áru megsemmisítésére alapot adó kivételes körülményeket nem találta megállapíthatónak, különös tekintettel arra, hogy a III. r. alperes a perben meg nem cáfolt előadása szerint a kifogásolt termék gyártását abbahagyta. Az áruk megsemmisítésére vonatkozó ítéleti rendelkezést ez okból, a szerszámok megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést pedig a jogszabályi előírás hiánya miatt is mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság az ítéletét tévesen minősítette egyidejűleg rész- és közbenső ítéletnek. A felperesek a jogsértés jogkövetkezményeinek alkalmazásával kapcsolatban terjesztettek elő kereseti kérelmet, e kereseti kérelem önállóan elbírálható egyes részei felől az első fokú bíróság a Pp. 213. íjának (2) bekezdése alapján részítélettel dönthetett. A felperesek a TGT 18. §-ának d) pontja alapján érvényesítettek a III. r. alperessel szemben kártérítési követelést. E kereseti kérelemről a polgári jogi felelősség szabályai szerint kell dönteni. Az első fokú bíróság azonban ítéletében a kártérítési felelősség kérdésében a tényállást nem állapította meg, a felelősség fennállásáról nem foglalt állást, ezért a Pp. 213. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek hiányában tévesen állapította meg ítéletéről, hogy az a kártérítési követelés tekintetében közbenső ítélet. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletből a közbenső ítéletre tett utalást mellőzte, azt mint részítéletet bírálta felül, és az előzőekben ismertetett okokból a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta (Legf. Bír. Pf. IV. 20 37511988. sz., BH1988/11. sz. 398.). 5. A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmával kapcsolatos törvényi rendelkezések alkalmazására olyan jogellenes magatartás miatt kerülhet sor, amely folyamatos gazdasági tevékenység során valósul meg (1984. évi IV. tv. 1. §). Az alperes az egyik napilap 1985. július 16-i számának apróhirdetések rovatában az alábbi hirdetést jelentette meg: „Komondor kölyökkutya, négy és hathónapos szuka, kan, törzskönyvezett, világgyőztes szülőktől eladó, elcserélhető (magnó, rádió stb.)". 17