Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

tője közölte, hogy a kért táp jelenleg nincs, de megrendelte, és a. vállalat a szállítást visszaigazolta. Közölte, hogy „csütörtökön, tehát másnap jöjjön a boltba érdeklődni, mert leltár lesz, de péntekre megrendelte a tápot és meglesz". A felperes április l-jén reggel és délben is felkereste az üzletet, majd az üzletvezető tájékoztatásának megfelelően még záróra előtt is visszatért a boltba, a kívánt áru azonban még ekkor sem érkezett meg. A felperes ezért kukoricadarát vásárólt az állomány etetésének biztosítására. Ugyanakkor záróra előtt két boltba is elment, a kívánt tápot azonban ezekből a boltokból sem tudta beszerezni. A felperes végül is - többszöri érdeklődés után - csak április 8-án tudta a speciális tápot megvásárolni. A kukoricadara kisebb tápértéket tartalmaz, mint a tojó II. típusú táp, így a takarmány-összetétel megváltoztatása a tojáshozam jelentős csökkenését eredményezte. A felperes keresetében 28 000 Ft kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Azt adta elő, hogy az alperes üzletvezetőjének ígéretében bízva nem gondoskodott más helyről a megfelelő táp beszerzéséről, ezért kényszerült alacsonyabb tápértékű takarmány megvásárlására, amelynek következtében a tojáshozam csökkenése miatt kár érte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első fokú bíróság a kártérítés jogalapja kérdésében közbenső ítéletet hozott. Álláspontja szerint az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítő felelősséggel tartozik. A másodfokú bíróság a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az első fokú bíróságnak, hogy vizsgálja: keletkezett-e a felperesnek kára, és megállapítható-e a felperes önhibája a károsodás bekövetkeztében. A megismételt eljárásban az első fokú bíróság további bizonyítást foganatosított, szakértőt hallgatott meg a kár összegének a megállapítására, majd ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 25 854 Ft-ot, ennek 1983. május 1. napjától járó kamatát, valamint 5780 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az első fokú bíróság ítéletében a korábban kialakított jogi álláspontját tartotta fenn, s az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján találta megállapíthatónak. Az ítélet ellen az alperes és a megyei főügyészség nyújtott be fellebbezést. Mindkét fellebbezés az ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult. A megyei bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét 10 000 Ft-ra leszállította. Elutasította az ezt meghaladó keresetet, és leszállította a felperes részére fizetendő perköltség összegét. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 6. §-a alapján megállapítható, mivel megvalósult az említett jogszabályban felsorolt valamennyi tényállási elem. A károsult felperes és a károkozó alperes magatartásának értékeléseként arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a felmerült kár egy részének megtérítésére köteles. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság helyesen azt vizsgálta, nem állapítható-e meg az alperes részéről olyan szándékos magatartás, amely a jóhiszemű felperest alapos okkal olyan magatartásra (nemtevésre) indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte (Ptk. 6. §). Tévedett azonban, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli esetben megvalósult a jogszabály által megkívánt valamennyi tényállási elem. A nem vitás peradatok szerint a felperes tojóállománya 700 db volt, s a nagyobb 14