Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

hasonlít, nem részesülhet védjegyoltalomban [Ptk. 86. §, 1969. évi IX. tv. 3. § (3) bek. c) pont, 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM sz. r. 2. § (2) bek.]. A kérelmező ábrás védjegyének a lajstromozását kérte az Országos Találmányi Hivataltól 1982. augusztus 4-én a 31. áru osztálybeli „Takarmány és takarmányadal ék" termékekre, majd szeptember 2-án az 5. áruosztályhoz tartozó „Táp és gyógyadalékok takarmányhoz" árukra. A hivatal a védjegybejelentések érdemi vizsgálata során — mindkét bejelentés vonatkozásában — megállapította, hogy azok összetéveszthetőségig hasonlítanak az Établissements Lusturcru, S. A. Grenoble (Franciaország) oltalom alatt álló, R 172 360 nk. lajstromszámú védjegyéhez, és az árujegyzékek szintén hasonlók. Az észlelt lajstromozási akadály miatt a bejelentőt a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (Vt.) 29. §-ának (2) bekezdése alapján nyilatkozattételre hívta fel. A kérelmező nyilatkozatában azt állította, hogy a két megjelölés nem téveszthető össze, mert a „kockák" (helyesen: négyzetek) száma és iránya nem azonos. Ezen túlmenően a bejelentő 1969. május 22. óta jogosultja a 121 519. lajstromszámú védjegynek, amelynek ábrája szerinte azonos a bejelentése tárgyával Hivatkozott továbbá arra, hogy egyes európai országokban mind a bejelentés szerinti megjelölés, mind pedig a francia cég említett védjegye egyidejűleg részesült oltalomban. Az Országos Találmányi Hivatal külön-külön határozattal mindkét bejelentést elutasította. Mindkét határozat indokolása szerint a bejelentésben foglalt és a francia cég javára védjegyoltalom alatt álló megjelölés fekete vonallal keretezett, szabályos négyzetekre osztott mező, amely sakktábla benyomását kelti, ezért a négyzetek számának és méretének az eltérése nem kellően megkülönböztető jellemző. A bejelentőnek a 121 519. számú védjegye pedig mind a bejelentésben foglalt, mind pedig a francia cég védjegyétől eltér. A kérelmező mindkét határozat megváltoztatását kérte a Vt. 37. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, külön-külön terjesztett elő megváltoztatási kérelmet a meghozott határozatokkal szemben. Az első fokú bíróság a két eljárást egyesítette, a megváltoztatás iránti kérelmet elutasította. Végzésének az indokolásában megállapította, hogy a R. 172 360. nk. lajstromszámú védjegy és az oltalmazni kért megjelölés hasonló áruosztályok megjelölésére szolgál és az összetéveszthetőségig hasonló. A kérelmező részére megadott védjegyoltalom pedig jellegében eltérő megjelölésre vonatkozik, és egyébként sem alapozhatná meg a bejelentésben foglalt megjelölés oltalmát. Az első fokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a védjegyoltalom megadását. A fellebbezés nem alapos. Az 1967. évi 7. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett az ipari tulajdon oltalmára létesült, felülvizsgált Párizsi Uniós Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a védjegyek bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós ország hazai joga határozza meg. Ezzel összhangban rendelkezik a nemzetközi magánjogról szolo 1979. évi 13. sz. tvr. 20. §-ának (2) bekezdése akként, hogy a védjegyoltalommal kapcsolatos jogvitát annak az államnak a joga alapján kell elbírálni, amelyben az oltalom megadása iránti bejelentést megtették. Az adott esetben a kérelmezők belföldön tettek bejelentést, ezért az első fokú bíróság helyesen alkalmazta a magyar jogot a kérelem elbírálásánál. Nincsen tehát jogi jelentősége a külföldi joggyakorlattal kapcsolatos kérelmezői érvelésnek. 94