Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Erveit az I. r. alperes azzal, hogy a perbeli találmányt azért nem lehet munkaviszonyból folyó kötelezettsége körében kidolgozottnak tekinteni, mert a találmánnyal kapcsolatos termék vonatkozásában a felperes szövetkezet volt elnöke úgy nyilatkozott, hogy annak termelésével a szövetkezet nem kíván foglalkozni, és magánszabadalomként való bejelentéséhez hozzájárul. Ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el. A szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót vagy más jogviszony alapján jogosultat illeti meg. Azt, hogy a hasznosítás milyen formáját választja, vagy egyáltalán él-e ezzel a jogával, hozzájárul-e ahhoz, hogy a szolgálati találmánnyal a feltaláló rendelkezzék, csak akkor tudja eldönteni, ha teljes terjedelmében ismeri a szabadalmi bejelentést. Az adott esetben a felperes szövetkezet volt elnöke nem volt ezeknek az ismereteknek a birtokában, így az általa aláírt, lemondási elemeket tartalmazó írásbeli nyilatkozatnak sem az I. r. alperes munkaköri kötelezettségével, sem a felperes feladatkörével kapcsolatban az ügy elbírálása szempontjából nem volt jelentősége. A nyilatkozat ellenkező értelmezése a vezetői jogok gyakorlásának társadalmi rendeltetésével ellentétes eredményre vezetne. Az előadottakból következik, hogy mindkét alperes vállalatának, illetve szövetkezetének feladatkörébe és az alperesek saját munkaköri kötelezettsége körébe tartozó tárgykörben nyújtották be a szabadalmi bejelentésüket. A felperes tehát megalapozottan — a II. r. alperes tekintetében jogutódlása jogcímén — igényeli a szolgálati jelleg megállapítását. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a perbeli találmány szolgálati jellegét megállapította. Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az alperesek kötelezését arra, hogy tűrjék a szolgálati jellegnek a szabadalmi iratokban való feltüntetését. A megállapítást tartalmazó ítélet anyagi jogereje folytán [Pp. 229. § (1) bekezdés] a perbeli találmány szolgálati jellegét az alperesek újból vitássá nem tehetik. A találmány szolgálati jellegének feltüntetését pedig a felperes az alperesek tűrésére kötelezése nélkül is kérheti. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 623/1983. sz., BH 1984110. sz. 396.) 62. Eljárásra engedélyezett szabadalom esetén a szabadalmi oltalom kezdetétől — a szabadalmi bejelentés napjától — kell vélelmezni, hogy a vitás terméket a szabadalmazott eljárással állították elő. Ha ugyanabban az időszakban azonos termék előállítására alkalmas többféle eljárást véd szabadalmi oltalom, abban a kérdésben, hogy a vitás terméket mely eljárással állították elő — a vélelmek ütközése folytán — a bizonyítási teherre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 12. § (1) bek., 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. r. 6. §, Pp. 164. § (1) bek.]. I. Külföldi cég felperes az 1969. június 27-én történt bejelentés alapján 160 408. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat szerzett a 60—40 antibiotikum (más elnevezéssel sisomicin) — meghatározott mikroorganizmus fermentálása útján történő — előállítási eljárásra, továbbá 160598. lajstromszám alatt a sisomicin savaddíciós sóinak, elsősorban szulfátjának az előállítási eljárására. A per alatt az utóbbi szabadalmi oltalmat — keletkezésére visszaható hatállyal — korlátozták. A korlátozás szerinti eljárás lényege, hogy a Micromonospora inyosensis megjelölésű mikroorganizmus fermentálása útján nyert 60—40 antibiotikumot savval reagáltatják. Az alperes rendszeresen gyárt sisomicin terméket. Az alperes az 1973. december 30-án történt bejelentés alapján a Gy. Intézettel együtt 168 778. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat szerzett olyan eljárásra, amely gentamicin A, 71