Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

-B, -Bj, -C, -X és sisomicin mikrobiológiai úton történő előállítására vonatkozik, majd az 1976. március 29-én tett bejelentés alapján 174 695. lajstromszám alatt olyan eljárásra kapott szabadalmi oltalmat, amely gentamicin, sisomicin és garamin előállítását teszi lehetővé Micromonospora törzsekkel. Az alperes és a Gy. Intézet javára szóló 1979. február l-jétől hatályos 179 145. lajstromszámú szabadalom sisomicin előállítását teszi lehetővé mikrobiológiai úton, Micromonospora danubiensis-szel. Az alperes és a Gy. Intézet által az 1979. március 2-án történt bejelentés alapján 179 147. lajstromszám alatt megszerzett szabadalom olyan eljárást véd, amely sisomicin előállítását teszi lehetővé fermentléből. II. A felperes az 1979. május 7. napján benyújtott keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes bitorolja a felperes szabadalmát, kérte az alperest ettől eltiltani, és a bitorlással elért — összegszerűen meg nem határozott — gazdagodás visszatérítésére, valamint később meghatározandó összegű kártérítés fizetésére és költségeinek a megtérítésére kötelezni. Állította, hogy az alperes az általa gyártott és forgalomba hozott sisomicin terméket a felperes szabadalmával védett eljárások hasznosításával állítja elő. Állításának igazolásául először arra hivatkozott, hogy egyedül a felperes védett módszerével lehetséges a gyártás. Utóbb azt adta elő, hogy az alperes szabadalmaival védett eljárások nem alkalmasak az alperes termelésének megfelelő mértékben a sisomicin előállítására. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Tagadta, hogy a felperes szabadalmát hasznosítja. Védekezése szerint négy olyan szabadalommal rendelkezik, amelyek a kérdéses termék előállítására alkalmas eljárást védenek. Ezért a felperest terheli annak a bizonyítása, hogy az alperes azt az eljárást alkalmazza, amelyet a felperes javára szóló szabadalom véd. A Fővárosi Bíróság az 1983. március 18-án kelt ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem bizonyította a bitorlást. Á Legfelsőbb Bíróság — a felperes fellebbezése folyán — az 1984. április 20-án kelt részítéletével helyben hagyta az első fokú ítéletnek azt a részét, amely a bitorlástól való eltiltásra irányuló keresetet elutasította. Egyebekben hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, és újabb tárgyalást, illetve határozat hozatalát rendelte el. Az indokolás szerint az alperes 1981-ben közzétett 179 145. ljsz. és 179 147. ljsz. szabadalmainak a közzététele után mentesül annak a bizonyítása alól, hogy a perbeli terméket a felperes szabadalmazott eljárásától eltérő módon gyártja. Ezt azonban ezeknek az eljárásoknak az ismertté válása előtti időszakra nem látta megállapíthatónak. Az 1975-ben és 1979-ben közzétett szabadalmak tekintetében — mivel ezt a felperes vitatta — a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes tartozik bizonyítani, hogy ismeretessé válásuk után mennyiben voltak alkalmasak annak a termékmennyiségnek az előállítására, amelyet a felperes szabadalombitorlásként állít. III. A Legfelsőbb Bíróság részítéletének az első fokú bíróság ítéletét teljes egészében hatályon kívül helyező rendelkezése ellen, valamint a jogerős részítélet indokolásában foglalt törvénysértő megállapítások miatt emelt törvényességi óvás alapos. 1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) végrehajtására kiadott 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM számú együttes rendelet (Szt. vr.) 6. §-a a következőket tartalmazza: „Eljárásra engedélyezett szabadalom esetén, ha vita merül fel valamely termék előállítási módja tekintetében, a terméket az ellenkező bizonyításáig a sza72