Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

be. Az egyetemes jogutódlás hiánya azonban nem azt jelenti, hogy a felszámolás után maradt vagyonra, illetve egyes vagyontárgyakra jogok nem szerezhetők. A szövetkezetek és gazdasági társulások felszámolásáról szóló 20/1978. (IX. 6.) PM számú rendelet (R.) 19. §-ának (2) bekezdése alapján a gazdasági társulás tevékenységét folytatni kívánó tagot a gazdasági társulás vagyonának értékesítése során elővásárlási jog illeti meg. A R. 19. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a követelések kifizetése után fennmaradó vagyont a tagok között — vagyoni betétjeik arányában — fel kell osztani. A R. 18. §-ának (1) bekezdése szerint ha az önfelszámolási eljárás befejezése után újabb vagyon válik ismertté, gazdasági társulás felszámolása esetében azt a társulás tagjainak kell adni. A jelen esetben a közös vállalat megmaradt vagyonának 20%-a a R. 19. §-ának (3) bekezdése alapján illeti meg a felperest, a gazdasági társulás másik tagját megillető 80%-ot pedig a felperes a R. 19. §-ának (2) bekezdése alapján gyakorolt elővásárlási joga alapján szerezte meg. A „J..." Mgtsz elnökének a per első tárgyalása során tett tanúvallomása, valamint a fellebbezési eljárásban csatolt okirat bizonyítja azt, hogy a felperes által fizetett vételár magában foglalta azoknak a szellemi alkotásoknak az ellenértékét is, amelyet a megszűnt vállalatnál dolgoztak ki, és az ezekkel kapcsolatos követeléseket a felperes jogosult érvényesíteni. Ezeknek az indokoknak alapján helytálló az első fokú ítéletnek a perlési jogosultságra vonatkozó megállapítása, de tévedett amikor a találmány szolgálati jellegének a megállapítására irányuló keresetet elutasította. Az 1969. évi II. tv. (Szt.) 9. §-ának (1) bekezdése értelmében szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelezettsége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. A vállalat (vagy közös vállalat), szövetkezet igazgatójának és más vezető beosztású dolgozójának munkaviszonyából eredő kötelessége mindazokkal a feladatokkal kapcsolatban fennáll — ide értve a műszaki fejlesztést is —, amelyek az irányítása alatt álló szervezeti egység feladatkörébe tartoznak. A „D..." közös vállalat működési szabályzata szerint a vállalat feladatkörébe tartozott a perbeli szabadalmi bejelentésbe foglalt megoldás kidolgozása is mint műszaki fejlesztési feladatkör. Téves az az álláspont, hogy az igazgatói tevékenység csupán olyan adminisztratív jellegű munkát jelent, amely elválasztható a vállalat feladatkörétől. AII. r. alperesnek a vállalat egészére kiterjedő igazgatói jogköre volt, és ez együtt járt azzal a kötelezettséggel, hogy hatékonyan közreműködjön a vállalatának műszaki fejlesztésében. Az I. r. alperes munkakörének elnevezése: tudományos osztályvezető, műszaki-gazdasági tanácsadó: ez munkaköri leírás hiányában is utal vezető beosztására, ezen belül értelemszerűen a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladataira. Ezt egyébként a fellebbezési eljárás során kiegészített tanúbizonyítás adatai, az I. r. alperes által kidolgozott szolgálati szabadalmak léte is alátámasztotta. Az I. r. alperes e munkaköri kötelezettsége a felperes szövetkezettel szemben állt fenn, ennek megítélésénél azonban nem volt figyelmen kívül hagyható az I. r. alperesnek a közös vállalatnál viselt igazgatótanácsi tagsága sem, mert a közös vállalat ügyeinek az intézésénél az igazgatótanácsot irányító jogkör illeti meg (Ptk. 60. §). A perbeli találmány tehát mindkét alperes vonatkozásában az Szt. 9. §-ának (1) bekezdése alapján szolgálati jellegűnek minősül. 70