Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

az irányítása alatt álló szervezeti egység feladatkörébe tartoznak [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 9.§ (1) bek.]. A felperes szövetkezet és a v-i „J" Mgtsz „D" Szövetkezeti Közös Vállalkozás néven, v-i székhellyel közös vállalatot alapított. A közös vállalatban a felperes részesedése 20%, a vele társult „J..." Mgtsz részesedése 80% volt. A II. r. alperes a közös vállalatnak az igazgatója volt. Az I. r. alperes a felperes szövetkezetnek a tagja volt 1963-tól 1981 decemberéig. Oda mint főtechnológus került, egy ideig főmérnökként és tudományos osztályvezetőként, 1972-től kezdve pedig tagsági jogviszonyának a megszűnéséig mint kiemelt mérnök műszaki és gazdasági tanácsadóként dolgozott. Egy ideig a meó vezetését is ellátta. A közös vállalat 1982-ben önfelszámolással megszűnt. Az alperesek a felszámolást megelőző időben, 1980. április 19-én „Magas rézés/vagy cinktartalmú tápadalék és eljárás annak előállítására" címmel szabadalmi bejelentést nyújtottak be az Országos Találmányi Hivatalhoz. A szabadalom megadásáról az OTH még nem határozott. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szabadalmi bejelentés tárgyát képező találmány szolgálati jellegű, és arra kérte kötelezni az alpereseket, hogy tűrjék a szolgálati jellegnek a szabadalmi iratokban való feltüntetését. Keresetét azzal indokolta, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldások kidolgozása az alperesek munkaköri kötelezettsége volt. Előadta, hogy a kereseti igényét a megszűnt közös vállalat jogutódjaként is érvényesíti. Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a közös vállalat megszűnésekor megmaradt vagyon a felperes szövetkezetet és a „J..." Mgtsz-t illeti meg, a felperes ezért jogosult a megszűnt vállalat jogutódjaként szabadalmi igényt érvényesíteni. A kereseti igényt azonban nem találta megalapozottnak, mert álláspontja szerint a találmány tárgykörébe tartozó megoldások kidolgozása nem volt az alperesnek munkaköri kötelezettsége. Az I. r. alperes korábbi meó vezetői munkakörére vonatkozóan ezt a felperes sem állította. A műszaki gazdasági tanácsadói feladatkörét a szövetkezet nem határozta meg konkrétan, az I. r. alperes ebben a munkakörben esetenként kapott feladatok megoldására volt köteles, de a perbeli találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozására nem kapott utasítást. A II. r. alperes igazgatói munkaköre igazgatási jellegű, és nem tartozott feladatkörébe a műszaki fejlesztés. Az első fokú bíróság elutasító ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet változtassa meg, és adjon helyt a keresetének. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérték, de vitatták az első fokú ítélet indokainak a jogutódlásra, illetve a perlési jogosultságra vonatkozó részét. A fellebbezés alapos. A perlési jogosultság kérdésében az első fokú bíróság érdemben helyesen foglalt állást. A fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban az alábbiakkal egészíti ki az első fokú bíróság ítéletének indokait. Az egyetemes (univerzális) jogutódlás azokban az esetekben következik be, amikor valamely önálló vagyon alany nélkül marad, és a helyébe lépő jogutód vagy jogutódok a vagyont mint egészet szerzik meg. A szövetkezetek és gazdasági társulások felszámolása (önfelszámolása vagy kényszerfelszámolása) valóban anélkül történik, hogy a felszámolással egyetemes jogutódlás következnék 69