Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

2—3 emeletenként — a fővezetékben (más elnevezéssel gerincvezetékben) a csővezeték rugalmas elmozdulásainak a felvételére képes lírák vagy U alakú hajlítások alkalmazása két fix pont között. Vannak ennél bonyolultabb kiegyenlítők is. A kérelmezők a hőmérsékleti változások hatására keletkező méretváltozások kiegyenlítésére új megoldást dolgoztak ki. Nem építenek be kiegyenlítőket a többemeletes épület fő-, illetve gerincvezetékébe, a fővezetéket csak egyetlen fix pontban rögzítik, egyébként mozgását szabaddá teszik. Az egyébként is szükséges csatlakozó vezetékeket alakítják ki oly módon, hogy alkalmasak legyenek a fővezeték hőtágulási hosszváltozásainak a felvételére. A csatlakozó vezetékben a fővezeték és az ezen kívül eső rögzítési pont között megfelelő alakú — rugalmas alakváltozásra alkalmas — vezetékszakaszt iktatnak be, amely lehet líra, U hurok vagy hasonló alakú. A kérelmezők előadása szerint a csatlakozó vezeték kisebb keresztmetszetére tekintettel, az így kialakított kiegyenlítő anyagköltsége és szerelési költsége kisebb, mintha ugyanezt a fővezetékben alkalmazzák, és a párhuzamos kapcsolásra tekintettel nem jelent áramlási akadályt a fővezetékben. A megoldást eredetileg a kérelmezők mint feltalálók munkáltatója jelentette be szabadalmi oltalom megszerzése végett szolgálati találmányként az Országos Találmányi Hivatalhoz. Az Országos Találmányi Hivatal 1980. január 21-én kelt határozatával a szabadalmi bejelentést elutasította. Az indokolás szerint a megoldás ismert hőtágulást kiegyenlítő kompenzátort alkalmaz. A fővezeték (elosztó vezeték, gerincvezeték), valamint a csatlakozó vezeték egységes vezetékrendszert alkot. Nem jelent feltalálói tevékenységet annak a meghatározása, hogy a vezetékrendszer mely részében helyezik el az ismert kompenzátort. A munkáltató vállalat írásban hozzájárult, hogy a találmánnyal a feltalálók rendelkeznek. Ezért a feltalálók kérték a bíróságtól az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását. Kifogásolták, hogy az Országos Találmányi Hivatal figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a kérelmezők megoldása nem alkalmaz külön kompenzátorokat, hanem magát a csatlakozó vezetéket alakítja ki kompenzátorként. Hivatkoztak a megoldás gazdasági és áramlásrendszeri előnyeire. Előadták, hogy szakmai előítéletet kellett legyőzniük, amit az is igazol, hogy az ÉVM tervezési előírása szerint is szükséges a felszálló vezetékben kompenzátorok alkalmazása, amit a kérelmezők megoldása kiküszöböl. 77. Az első fokú bíróság 1980. szeptember 17-én kelt végzésével elutasította a kérelmet. A végzés indokolásában a következőkre mutatott rá. Korábban is ismert volt, hogy a hosszú vezetékek hőtágulásából adódó elmozdulásokat kompenzátorok beiktatásával semlegesíteni kell. A hőtechnikai folyamatok ismerete szakembertől elvárható. A házgyári technológia magával hozta hoszszabb nagy átmérőjű vezetékek készítését. Adottak voltak az épületen belül fixen beépített kis átmérőjű oldalági vezetékek, amelyek a fővezetékre csatlakoznak. Nem jelent feltalálói tevékenységet, hogy a fix pont és az elmozduló pont között hol alkalmaz a tervező kompenzátort. Nem kellett szakmai előítéletet legyőzni, mert a hatósági előírások nem mindig a legkorszerűbbek. Az első fokú végzés ellen a kérelmezők fellebbeztek. Kérték az első fokú végzés megváltoztatásával módosítani az Országos Találmányi Hivatal határozatát és a szabadalmat megadni. III. A fellebbezés alapos. Űj a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt 56