Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

jelentkezett képzőművészeti alkotásával. Bíráló bizottság döntötte el, hogy a beküldött művek közül melyeket állítják ki. F. Gy. alkotását a bíráló bizottság elfogadta, hely hiányában azonban nem állították ki, egy raktárhelyiségben tárolták. Az alperes 1981-ben hiányosan küldte vissza F. Gy. munkáját. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja mint felperes keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy összesen 20 000 forint kártérítést és kamatait fizesse meg F. Gy. művész részére. Előadta, hogy az alperes mulasztása folytán megrongálódott mű többé nem állítható helyre, ezért a művész 15 000 forint kárt szenvedett. További 5000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére azért kérte kötelezni az alperest, mert művészi körökben ismeretessé vált, hogy F. Gy. művésznek a kiállítási katalógusban szereplő művét nem állították ki, illetőleg hogy a mű szerves részét alkotó vese alakú kő helyett egy marék kavicsot küldtek vissza a művész részére. Az alperes a vagyoni kár tekintetében kártérítési kötelezettségét elismerte, csupán a követelt összeget tartotta túlzottnak. A nem vagyoni kár megtérítése iránti kereseti követelést kérte elutasítani. Az első fokú bíróság 4000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A kereset ezt meghaladó részét elutasította. Szakértői vélemények alapján és hasonló jellegű művészeti alkotások értékesítési árának az összevetésével állapította meg művének megcsonkulása folytán a művészt ért kár összegét. A nem vagyoni kártérítés iránti követelést nem látta alaposnak, mert nincs bizonyítva, hogy a perbeli eset folytán a művész a társadalom életében való részvételében tartósan, illetve súlyosan akadályozva lett volna. A cselekményről mások nem is szereztek tudomást, semmi adat nincs arra, hogy a művész személye és műtárgyai a perbeli eset folytán hátrányos megkülönböztetésben részesülnének. Az első fokú ítélet a felperes fellebbezett, az első fokú ítélet megváltoztatásával módosított kereset értelmében kérte marasztalni az alperest. Az alperes kérte helyben hagyni az első fokú ítéletet. i7. A fellebbezés alaptalan. 1. A műtárgy megrongálódása folytán a művészt ért kár összegét az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelésével állapította meg. Több szakértő véleményét szerezte be és értékelte, a hasonló jellegű műtárgyak értékesítési adataira tekintettel volt. így a vagyoni kártérítéssel kapcsolatban semmi indok nincs a megállapított kártérítési összeg megváltoztatására. 2. Az alperes mint a kiállítás rendezője volt jogosult dönteni abban, hogy a beküldött alkotások közül melyeket állítja ki. Semmi adat nincs arra, hogy az alperes kötelezettséget vállalt volna a beküldött és a bíráló bizottság által elfogadott alkotások kiállítására. így ezen a címen kötelezettségszegést az alperessel szemben nem lehet megállapítani akkor sem, ha a művész által beküldött alkotás kiállításának a mellőzése esetleg sérelmet jelentett a művész számára, hátrányosan befolyásolta a közönség és a szakma körében a művész értékelését, hírnevét. 3. A mű megrongálódása az ebből eredő vagyoni károsodáson kívül a művész szerzői személyiségi jogát is sérti. Befolyásolja az alkotói személyiség érvényesülését, hatással van a művészi hírnév alakulására. Ezért a vagyoni károsodáson kívül kétségtelenül nem vagyoni kárt is okozhat a művésznek. Jogunk azonban csak korlátozott körben teszi lehetővé a nem vagyoni kár fejében pénzbeli kárpótlás megítélését. A Ptk. 354. §-a alapján — figyelemmel a 54