Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

radiohallgatasnak. A szerzői jogdíj behajtását ezért igazságtalannak tartja, utalva arra is, hogy — tudomása szerint — más üzletben is jogdíj nélkül használnak rádiót. A fellebbezés nem helytálló. Az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a már nyilvánosságra hozott zenemű nyilvános előadásához a szerző hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a szerzői jogok védelmére hivatott szerv által a művelődési miniszter jóváhagyásával megállapított díjat lerótták. A 144/1981. (MK 22.) MM sz. utasításban jóváhagyott díjtételek szerint az üzletekben szolgáltatott élő- vagy gépzene, valamint a rádió- és televíziókészülékek útján szolgáltatott zene után szerzői jogdíjat kell fizetni. Az utasítás 9. §-a értelmében az áruházakban és üzletekben készülékenként, illetve hangszóróként havi 20 forint a jogdíj összege. A felperes tehát jogszerűen érvényesítette a követelését. Közömbös az alperesnek az az érvelése, hogy magnetofont nem használt, illetve az, hogy a rádióműsort csak személyes szükségletei kielégítésére hallgatta. A magnetofonon történő zeneszolgáltatás miatt az ítélet nem tartalmaz külön díjfizetési kötelezettséget. A közönség számára nyitva álló térben a rádiókészülék megszólaltatása pedig a díjigény szempontjából zeneszolgáltatásnak minősül, függetlenül attól, hogy az üzemeltető szándéka szerint a műsor valójában kit szórakoztat. Az nem a perre tartozó kérdés, hogy más üzletekben használt rádió után fizettek-e, behajtottak-e szerzői díjat vagy sem. Az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerzői jog megsértése esetén a jogsértés abbahagyását és azt is lehet követelni, hogy a bíróság a jogsértőt a további jogsértéstől tiltsa el. Az első fokú bíróság — a felperes keresetének helyt adva — az alperest a gépzene-szolgáltatás megszüntetésére is kötelezte. Ez a rendelkezés is megfelel a hivatkozott jogszabályoknak. A felperest azonban szerződéskötési kötelezettség nem terheli. Ezért a szolgáltatás jogának jövőbeli megszerzésére való kötelezés még vagylagosan sem mondható ki az ítéletben. Ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával hatályon kívül helyezte és mellőzte. Más kérdés az, hogy a szerződés megkötése a zene felhasználójának is érdekében áll, hiszen a művek jogosulatlan felhasználása esetén a jogszerű felhasználás fejében járó díjon felül a szerzőt kártérítés is megilleti, és a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként is meg kell ítélni (Szjt. 53.§-a). Egyebekben az első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-anak (2) bekezdése alapján helyben hagyta (Legf. Bír. Pf. IV. 20 61011984. sz., BH 198516. sz. 226.). 40. /. A kiállítás rendezője jogosult dönteni abban, hogy a beküldött alkotások közül melyeket állítja ki. Ha a kiállító nem vállal kötelezettséget a beküldött és a bíráló bizottság által elfogadott alkotások kiállítására, a kiállítás mellőzése nem alapozza meg a kiállító kötelezettségszegését akkor sem, ha a mellőzés sérelmes a művész számára (Ptk. 75., 86. §). II. A mű megrongálódása az ebből eredő vagyoni károsodáson kívül a művész személyiségi jogát is sérti, nem vagyoni kárt is okozhat. Nem vagyoni kárpótlás megítélésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét tartósan, súlyosan megnehezíti (Ptk. 354. §). I. Az alperes 1980-ban fotókiállítást rendezett Esztergomban. Erre F. Gy. is 53