Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

tul szolgáltatott zenét [Ptk. 86. §, 1969. évi III. tv. 13. § (3) bek., 40. § (1) bek., 911969. (XII. 29.) MMsz. r. 10.§ (1) bek., 29.§J. A felperes keresetében 3132 forint szerzői jogdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni azon a címen, hogy üzlethelyiségében (kifőzdéjében) magnetofonon zenét szolgáltatott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem a vendégek részére nyitva álló helyiségben működtette a magnetofont. ^ Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. ítéletének indokolásásában megállapította, hogy az alperes nem a vendégek részére nyitva álló helyiségben, hanem egy boltíves falrésszel elválasztott mosogatóban működtette a magnetofont, és az onnan kiszűrődő zene közvetve sem szolgálta az üzleti forgalom növelését. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, az alperes marasztalását. A fellebbezési tárgyaláson kereseti igényét — méltányosságból — leszállította 2000 forintra. Előadta, hogy a leszállított kereseti követelése megfelel annak az összegnek, amelyet a zeneszolgáltatók a 144/1981. (MK 22.) MM számú utasítás 25. §-a alapján tételes jogdíjfizetés helyett a Szerzői Jogvédő Hivatallal közös megállapodás esetén átalányként fizetnek. Az alperes az első fokú ítélet helyben hagyását kérte. A fellebbezési eljárásban az összegszerűség nem volt vitatott a felek között. A fellebbezés alapos. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása ellenében — szabad felhasználás esetén (Szjt. 16—21. §) kívül — díjazás illeti meg. Felhasználásnak a már nyilvánosságra hozott zeneművek esetében a további nyilvános előadás, illetve lejátszás minősül [9/1969. (XII. 29.) MM számú rendelet (Vhr.) 10. §-ának (1) bekezdése]. A szerzői jog szempontjából nyilvánosnak minősül az olyan előadás, amely a családiasság vagy háziasság körén túlmegy. Az Szjt. 40. §-ának (1) bekezdése alapján a már nyilvánosságra hozott zenemű nyilvános előadása (zeneművek ún. „kisjogos előadása") esetén a szerzői jogok védelmére hivatott szerv által a művelődési miniszter jóváhagyásával megállapított díjat kell leróni. A Vhr. 29. §-a szerint pedig az Szjt. 40. §-ának (1) bekezdésében említett díjat a Szerzői Jogvédő Hivatal a szerzők javára saját nevében jogosult beszedni. A már nyilvánosságra hozott zeneművek újbóli nyilvános előadása különböző módon és formában történhet. A zeneművek nyilvános előadásának kell tekinteni — egyebek között — a vendéglátóiparban a vendégek (fogyasztói közönség) részére rendelkezésre álló helyiségben elhelyezett rádión, televízión vagy hanghordozó berendezésen — köztük a magnetofonon — keresztül szolgáltatott zenét. Az így szolgáltatott zene után a vendéglátóipari üzem fenntartójajogdíjat köteles fizetni. A 144/1981. (MK 22.) MM számú utasítás 5. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha valamely vendéglátóipari üzem helyiségében naponta többféle zeneszolgáltatás (rádió, gépzene, élőzene, „disc jockey") is van, a megfelelő jogdíj külön-külön fizetendő. A kereseti igény jogalapja szempontjából nincs jelentősége annak az alperesi védekezésnek, hogy az alperes a rádió műsorának vételére jogosult. Ez a jogosultság ugyanis nem mentesít a zenemű nyilvános előadása után járó szerzői díj alól. Az adott esetben egyébként a felperes a rádión keresztül közvetített zene nyilvános előadása címén nem is igényelt külön jogdíjat, az egybeépített 51