Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

becsületsértés miatt feljelentést tettek dr. B. V. ellen a szabálysértési hatóságnál. Előadták, hogy dr. B. V. őket sértő dolgokat kiáltoz át hozzájuk a falon keresztül. Ennek az igazolására a szabálysértési ügyben tartott tárgyaíáson felmutatták és csatolták az általuk készített hangfelvételeket. Ezek egy részét a tárgyaláson lejátszották. Ezután dr. B. V. és felesége rágalmazás vétsége miatt büntető feljelentést tett K. J. és K. J-né ellen a szabálysértési ügyben tett feljelentés tartalma miatt. A becsületsértés miatt dr. B. V. ellen indított szabálysértési ügyet, valamint a rágalmazás vétsége miatt K. J. és felesége ellen indított ügyet egyesítették, majd az eljárást felfüggesztették. Dr. B. V. felperes a keresetében előadta, hogy az alperesek megsértették személyhez fűződő jogát azzal, hogy a felperes által a saját lakásában folytatott beszélgetésről hangfelvételt készítettek, továbbá hogy ezeket a felvételeket a szabálysértési eljárás során benyújtották, és részben lejátszották. Kérte a jogsértés megállapítását, az abbahagyásra kötelezést és az eltiltást a jogsértés megismétlésétől, a felvételek megsemmisítésének az elrendelését és azt, hogy az erre vonatkozó nyilatkozatot a felek által lakott ház kapualjában függesszék ki. ^ Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Védekezésük szerint a felperes őket sértő kifejezéseket használt, ezért volt szükség a hangfelvételre. Az első fokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az indokolás szerint az alperesek nem sértették meg a felperes személyéhez fűződő jogát, mert a felperes sértő kiabálásával gátolta őket a lakás használatában. A hangfelvételt a velük szemben elhangzott és saját lakásukba áthallatszó kijelentések bizonyítása végett készítették. Az államigazgatási hatóság előtt folytatott szabálysértési eljárásban a szabálysértési előadó előtt le is játszották a hangfelvételt, erről feljegyzés is készült. Ez az eljárás azonban az első fokú bíróság ítéletének indokai szerint nem minősült sem a hangfelvétel felhasználásának, sem nyilvánosságra hozatalának. A bíróság előtt ezt követően folytatott büntetőeljárás során pedig a hangfelvétel felhasználására nem volt lehetőség, mert az elveszett. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, és megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy a felperes hangjáról — hozzájárulása nélkül — hangfelvételt készítettek. Eltiltotta az alpereseket az ilyen cselekménytől, és kötelezte, hogy elégtétel nyújtásaként írásban adjanak bocsánatkérő nyilatkozatot, ennek elmulasztása esetén a nyilatkozatot az ítélet megállapításai pótolják. Ezt meghaladóan a keresetet elutasító rendelkezést helyben hagyta. Az indokolás szerint a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdése értelmében a más hangjáról — hozzájárulása nélkül — készült hangfelvétel személyhez fűződő jogot sért akkor is, ha a felvétel a saját lakásában készült. Erre az sem ad okot, ha a szomszéd lakásban történtek zavarják a saját lakás használatát, mert jogsértésre nem lehet jogsértéssel válaszolni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek eljárásának a jogellenességét az sem menti, hogy állításuk szerint bizonyítékként volt szükségük a felvételre. Nem sértették meg azonban a felperes személyhez fűződő jogát a hangfelvételnek a szabálysértési eljárásban bizonyítékként való felhasználásával. Az igazság kiderítéséhez fűződő fontos társadalmi érdekre tekintettel a jogellenesen megszerzett bizonyíték is felhasználható. 43