Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

resetindításra nem jogosult [3811980. (IX. 30.) MT sz. r. 1.§(1) bek., 2. § (2) bek. és 3. §-a, 1411980. (IX. 30.) BkM sz. r. 4. § (3) bek., Ptk. 30. § (2) bek.]. A felperes italboltjának szerződéses üzletvezetője S. F., aki a felperes nevében az italbolt részére 1982 júniusában az alperestől sört rendelt. Az alperes 1982. június 28-án a megrendelés alapján 2000 liter sört leszállított az italboltba. A felperes üzletvezetője, S. F. útján 1982. július 9-én kifogásolta a sör minőségét, előadta, hogy az romlott volt. Miután az alperes a szavatosi bejelentést nem fogadta el, a felperes keresetlevelében az alperest a sör vételárának visszafizetésére kérte kötelezni. A keresetlevelet S. F. üzletvezető a járásbíróságon nyújtotta be. A járásbíróság elrendelte az iratoknak a megyei bírósághoz való áttételét. A járásbíróság azt állapította meg, hogy a 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet, illetőleg az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 14/1980. (IX. 30.) BkM szs rendelet alapján történő szerződéses üzemeltetés esetén az üzletvezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára jár el. Az adott esetben is az üzletvezető a felperes nevében rendelte meg az alperestől a sört^ jogviszony tehát a felperes és az alperes között jött létre. A jogvita ezért gazdálkodó szervezetek közötti jogvitának minősül, amely a Pp. 366. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Az első fokú bíróság végzése ellen fellebbezést jelentett be a felperes, melyben az első fokú végzés megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a jogviszony közvetlenül az üzletvezető, S. F. és az alperes között jött létre, így tehát a per nem minősül gazdálkodó szervezetek közötti jogvitának. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a pert másodfokú elbírálásra a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A fellebbezés alaptalan. A 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi a gazdálkodó szervezeteknek kiskereskedelmi vagy vendéglátóipari üzletüknek — meghatározott körben — szerződéses rendszerben való üzemeltetését. Az üzemeltetésnek ez a formája azonban nem szünteti meg az adott üzleten a vállalat vagyonát. A kiskereskedelmi vagy vendéglátóipari üzlet változatlanul a gazdálkodó szervezet vagyonába és gazdálkodása körébe tartozik. Ehhez képest a szerződéses üzlet vezetője, csupán alkalmazottja a gazdálkodó szervezetnek [MT rendelet 2. § (2) bek. a) pontja], aki a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést stb. (MT rendelet 3. §-a). A 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. rendelet valóban lehetővé teszi a szerződéses üzlet vezetője részére, hogy közvetlenül szerezzen be árut készpénz fizetése ellenében. Lehetőség van azonban a fenti jogszabályi rendelkezések szerint arra is, hogy egyes árucikkeket a gazdálkodó szervezet nevében rendeljen meg — mint az adott esetben is. Ez esetben pedig az üzletvezető csupán a gazdálkodó szervezet képviselőjeként jár el, s jogviszony közvetlenül a gazdálkodó szervezet (megrendelő) és a szállító között jön létre. Tévedés nélkül állapította meg ezért az első fokú bíróság, hogy az alperes a felperes megrendelése alapján szállított annak meghatározott italboltjába, a szerződés tehát két gazdálkodó szervezet között jött létre. A per gazdasági pernek minősül, amelynek elbírálására a Pp. 366. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a megyei bíróságnak van hatásköre. 26