Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Az első fokú bíróság megállapította, hogy a felperes kereseti kérelmének elbírálására a^ Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók, miután a II. r. alperes hatósági jogkörben eljárva intézkedett az állomány leölésének elrendelésekor és a kártalanítás összegének meghatározásakor. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A felperes azonban a jogorvoslati lehetőségre való kioktatás ellenére sem fellebbezte meg egyik határozatot sem, tehát a jogorvoslatot nem vette igénybe, ezért az alperesek marasztalására nem kerülhet sor. Perköltség megállapítását csak az I. r. alperes kérte, ezért a bíróság a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az I. r. alperes javára perköltség fizetésére. A le nem rótt illetékre vonatkozó rendelkezés a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdésén alapul. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását és azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint a baromfiállomány leölésekor az általános zárlat még nem volt elrendelve, s így a járványról nem volt tudomása. Előadta, hogy a határozatokat azért nem támadta fellebbezéssel, mert minden termelő kapott kártérítést, csak ő nem, s abban bízott, hogy a későbbiekben az őt megillető kártérítést megkapja, erre biztatást is kapott a III. r. alperestől. Fellebbezésében sérelmezte azt is, hogy az első fokú bíróság a le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy miután a baromfi-szakcsoport tagja, és az értékesítés is az ÁFÉSZ-en keresztül történik, a szövetkezetek által fizetett illetékátalányra figyelemmel illeték fizetésére nem kötelezhető. A II. r. alperes ellenkérelmében az első fokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte. A fellebbezés az alábbi terjedelemben részben alapos. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A Legfelsőbb Bíróság 42. számú polgári kollégiumi állásfoglalása értelmében a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. Az e körön kívül eső tevékenységgel összefüggésben felmerült károkért való felelősség önálló felelősségi jogalap lehet, amelynek elbírálásánál a Ptk-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. Helytállóan jutott az első fokú bíróság arra a következtetésre, hogy ha a felperes kárigénye államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősül, a II. és III. r. alperesek nem marasztalhatók, mert a felperes az államigazgatási határozatokkal kapcsolatos jogorvoslat lehetőségével nem élt. Tévedett azonban a bíróság, amikor a felperes keresetét az államigazgatási jogkörben okozott kárra vonatkozó szabályok szerint bírálta el. A peradatok szerint a II. és III. r. alperesek a baromfipestis-járvánnyal kapcsolatban valóban végeztek államigazgatási jellegű tevékenységet. Ilyen volt többek között, hogy a II. r. alperes a perbeli időben hatályos 5/1962. (II. 7.) 215