Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

érintette, az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette. A döntés indoka az volt, hogy a felperes és az I. r. alperes közötti jogviszonyban a Munka Törvénykönyvének a rendelkezései az irányadók, így a polgári bíróságnak az ő közöttük felmerült vita elbírálására nincs hatásköre [Mt. V. 98. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. b) pontja, 157. § a) pontja]. Az első fokú ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó — jogerőre emelkedett — rendelkezései ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 1978. március 1-jei hatállyal módosított 348. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Ezt a felelősségi szabályt hatályba lépésétől, 1978. március 1. napjától a hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell (1978. évi 2. sz. tvr. 9. §). A nem vitás tényállás szerint a II. r. alperes mint a szállítási vállalat gépkocsivezetője munkakörében eljárva rendszeresen végzett áruszállítást a felperes raktárából. E munkakörének felhasználásával követte el — az I. r. alperessel együtt — azt a bűncselekmény-sorozatot, amely a felperes károsodására vezetett. A károsodás tehát a munkaviszonnyal összefüggésben történt, a bekövetkezett kárért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató a felelős. Ebből következik, hogy törvénysértéssel marasztalta el az első fokú bíróság a II. r. alperest. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, a pervesztes felperes által le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli [16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 5. § (1) bek. c) pontja, 20. § (1) és 21. § (1) bek.]. A pernyertes II. r. alperesnek perköltsége nem merült fel, ebben a kérdésben nem kellett határozni. (P. törv. III. 21 027/1982. sz., BH 1983111. sz. 443.) 183. A kártérítési felelősség megállapítása során annak eldöntéséhez, hogy az alkalmazottért vagy a megbízottért való felelősség szabályai kerülhetnek-e alkalmazásra, különösen azt kell vizsgálni, hogy megvolt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, függőség, személyi lekötöttség, rendszeres és folyamatos tevékenység, munkabér folyósítása [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 350. § (1) és (2) bek.]. (P. törv. V. 21 07111981. sz., BH 1982110. sz. 422.) 184. /. Nem alkalmazhatók az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályai, ha a kár államigazgatási szervező-intézkedő tevékenységgel összefüggésben keletkezett ugyan, de a károkozó magatartás nem minősíthető államigazgatási tevékenységnek [Ptk. 349. §, PK42. sz.]. II. A mezőgazdasági szakcsoport által fizetett illetékátalány csak olyan perben vehető figyelembe, amely a szakcsoport egészét érinti, tehát valamennyi tagja perben áll [Pp. 84. §, 13611956. (PK 16.) PM sz. ut., 347—12/1952. (PK 41. ) PM sz. ut.]. A nyugdíjas felperes egy kisállattenyésztő szakcsoport keretében tojásterme213