Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

állat szolgáltatására irányul, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a szavatossági jog a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el. E rendelkezésből következik, hogy a bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetében is általában a szavatosság általános szabályait kell alkalmazni, s e tekintetben nincs különbség aszerint, hogy milyen állat a szolgáltatás tárgya. Az állat szolgáltatására irányuló szerződések jellege azonban megkívánja a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidőnek rövid időtartamban való megállapítását. A szolgáltatás tárgya ugyanis élőlény, amelynek a teljesítéskor már meglevő hibái általában rövid idő alatt kiütköznek és felismerhetők, s ezért a jogosultnak rendszerint módjában áll a szavatossági igényét viszonylag rövid időn belül érvényesítenie. Másrészt pedig az idő múlásával egyre inkább nő a lehetősége annak, hogy a szolgáltatott állatban már a teljesítést követő időben keletkezik hiba, ami azután a felek jogvitájának rendezésénél sok zavar forrása lehet. Fontos érdek fűződik tehát a jogosultnak arra való szorításához, hogy szavatosságijogát mielőbb érvényesítse. Éppen a szóban levő szerződések jellegére tekintettel nagy jelentősége van annak is, hogy a jogosult az állat hibájának felfedezése után valóban haladéktalanul közölje kifogását a kötelezettel. A közlés késedelméből könnyen keletkezhet kár, amelyet mindenképpen a jogosultnak kell viselnie. Az említettekre figyelemmel a törvény — a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó általános szabálytól eltérően — az állatszavatossági elévülési határidő tartalmát hatvan napban határozza meg, amely határidőt ugyancsak a teljesítéstől kell számítani. Az általános szavatossági szabályoktól való eltérés csak az elévülési idő tartamára szorítkozik, amiből következik, hogy egyébként állat szolgáltatása esetében is a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Figyelembe kell venni tehát a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott végső jogvesztő határidőt is. E vonatkozásban azonban kérdéses lehet, hogy állat szolgáltatása esetében a szavatossági jog érvényesítésének végső jogvesztő határideje egy vagy pedig három év-e. Ennek eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül az állat szolgáltatására irányuló szerződések előbb már említett sajátos jellege, nevezetesen az, hogy a szolgáltatás tárgya élőlény, amelynek a teljesítéskor már meglevő hibái (betegségei és egyéb fogyatékosságai) rendszerint rövid időn belül kiütköznek és felismerhetők. De jelentősége van annak is, hogy a törvény — éppen az említett sajátosságra figyelemmel — az általában irányadó hat hónapos elévülési idő helyett csupán hatvannapos elévülési időt állapít meg az állatszavatossági igények érvényesítésére. Hosszú idő eltelte után annak bizonyítása, hogy az állított hiba már a teljesítéskor megvolt az állatban, szinte lehetetlen, figyelemmel arra is, hogy az állat betegsége vagy egyéb fogyatékossága könnyen előállhat a teljesítést követően jelentkező okok hatására. Mindezzel pedig az áll összhangban, ha az állatszavatossági igényt legfeljebb egy évig lehet érvényesíteni. Ez egyrészt nem sérti a jogosult valóságos érdekeit, másrészt pedig a jogosultat mégis arra szorítja, hogy szavatossági jogának érvényesítésével túlságosan hosszú időn át ne késlekedjék. A szolgáltatott állat hibája esetén tehát a jogosult hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja 200