Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Csak a tényállás teljes feltárása után lehetett volna állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesi követelés elévült-e vagy sem. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 20111982. sz., BH 1982/12. sz. 509.) 1.5. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek 161. A foglalóként átadott pénzösszeg rendeltetésén nem változtat, hogy azt meghatározott célra — az ügylet tárgyát képező dolog rendbehozatalára — kell felhasználni [Ptk. 243. §, 245. § (1) bek.]. A felek megállapodtak abban, hogy a felperes 35 000 forintért megveszi az alperes Polski Fiat gyártmányú gépkocsiját. Az 1981. szeptember 29-én kiállított elismervény ellenében az alperes foglalóként 5000 forintot vett át a felperestől. A megegyezésük szerint ebből az összegből az alperes a hat éve nem használt gépkocsit üzemképes állapotba hozza és levizsgáztatja. A felperes a gépkocsi átvételekor 20 000 forint, két hónap múlva pedig 10 000 forint megfizetését vállalta. Az alperes előbb az AFIT-nál akarta a javítást elvégeztetni, de később a gépkocsiszerelő sógorával együtt végezte a javítást, amihez a felperes hozzájárult. Az átadás pontos határidejét a felek nem határozták meg. A javítás után, október hónap közepén tartott vizsgán a gépkocsi nem felelt meg, ezért az alperes további javításokat végzett. Az 1981. november 2-án kelt és az alpereshez 3-án érkezett levélben a felperes a szerződést felbontottnak nyilvánította arra hivatkozással, hogy a javítás elhúzódott, és a gépkocsi a vizsgán nem felelt meg. Egyben kérte az 5000 forint visszafizetését. Az alperes november 4-én a gépkocsit levizsgáztatta, és a felperesnek írt levelében a szerződés felbontását nem vette tudomásul, kérte a gépkocsi átvételét azzal, hogy ellenkező esetben a felperes a foglalót elveszti. A felperes a keresetében az alperesnek 5000 forint visszafizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az átadott összeg nem foglaló, hanem előleg volt. A gépkocsi vételétől azért állt el, mert a javítás a szerinte vállalt két hét alatt nem készült el. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az 5000 forintot foglalóként adta, és indokolatlanul állt el a szerződéstől. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az átadott 5000 forint az elismervényből kitűnően foglalónak minősült. Ezt megerősíti a felperesnek a tárgyaláson tett az a nyilatkozata, hogy a pénzt azért adta át, hogy az alperes biztosan tudja: meg akarja venni a kocsit. A teljesítés meghiúsulásáért a felperes felelős, mert akkor állt el a szerződéstől, amikor a gépkocsit már kijavították, a felek egyébként sem határozták meg az átvétel pontos idejét. A felperes ezért a foglalót a Ptk. 245. §-a értelmében elvesztette. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva az alperest kötelezte 5000 forint megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem az az ügydöntő, hogy az elismervényen az 5000 forint foglalónak van feltüntetve, hanem az, hogy a felek egyező előadása szerint ennek az összegnek az a rendeltetése, hogy az alperes annak felhasználásáéi