Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

val hozza a gépkocsit üzemképes állapotba. Ezzel ugyanis a felek az átadott összeget vételár-részletnek tekintették. A gépkocsit 1981 októberében a vizsgán nem engedték át, ezért a felperes a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogosan állt el a szerződéstől. Ennek folytán a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 243. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni; az átadott pénzösszeg vagy más dolog csak akkor tekinthető foglalónak, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Megállapítható, hogy a felek a szóbeli szerződéssel egyidejűleg készített elismervényben az átadott 5000 forintot kifejezetten foglalónak jelölték meg. Azt, hogy a szerződés megkötésekor nem volt vitás vagy bizonytalan a felek között az átadott összeg rendeltetése, alátámasztja a felperesnek a perben tett és az első fokú ítéletében hivatkozott nyilatkozata, amely tartalmát tekintve az átadott pénznek a kötelezettségvállalás jelekénti minőségére utal. Ilyen körülmények között a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az okirat szövegével és e nyilatkozatával szemben mégsem foglalót adott. Ezt azonban csak állította, de nem bizonyította. A foglalónak ezt a minőségét nem érintette az, hogy az al. peres annak felhasználásával kívánta a gépkocsit üzemképes állapotba hozni. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtése téves. A készpénzben adott foglaló felhasználását ugyanis a jogszabály nem tiltja, és a szerződés teljesítése esetén az éppen úgy része a vételárnak, mint az előleg. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes jogosult volt az elállásra. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján csak érdekmúlás esetén lehetett a szerződéstől elállni. Az érdekmúlást pedig a felperes nem bizonyította. Nem lehet szó a Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése alapján történt elállásról sem, mert a felek meghatározott határnapban nem egyeztek meg, és a felperes az utólagos teljesítésre nem szabott megfelelő határidőt. Az elállás tehát alaptalanul történt, és így a felperes a foglalót az első fokú ítéletben kifejtettek szerint elvesztette [Ptk. 245. § (1) bek.]. A kifejtettekből az következik, hogy a másodfokú ítélet törvénysértő, az első fokú ítélet érdemben helyes. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig helyben hagyta. A pernyertes alperes személyesen járt el, perköltsége nem merült fel. (P. törv. III. 20 616/1982. sz., BH 1983/3. sz. 116.) 1.6. A teljesítés és a beszámítás 162. Ha a tulajdonos a lakásában a családtagjaival együtt lakik és a házingatlanát beköltözhetően adja el, nemcsak maga köteles a lakásból kiköltözni, hanem gondoskodnia kell családtagjainak kiköltözéséről is, mert ha azokat a lakásban visszahagyja, a visszamaradt családtagok a tulajdonos új lakásába való beköltözésre kötelezhetők, a tulajdonos pedig ezt tűrni köteles [Ptk. 277. § (1) bek.] (P. törv. V. 20 54811981. sz., BH 1982/2. sz. 45.) 163. Az együttműködési kötelezettség keretében a jogosult a teljesítés helyének megjelölésénél kellő gondossággal tartozik eljárni. Nem jelölhet ki tehát olyan területet vagy telepet, ahol a szerződés zavartalan és biztonságos teljesítésének 194