Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Az iratok áttétele (megküldése) az illetékhivatalhoz — a perben feltárt tények alapján — helyes intézkedés, az ügyészség megkeresésére vonatkozó rendelkezést azonban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte az első fokú ítéletből, ebben a kérdésben az illetékhivatal lesz abban a helyzetben, hogy szükség esetén feljelentést tegyen. A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső és részítéletet a Pp. 274. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással érintett részében hatályon kívül helyezte, a felek közötti csereszerződést — az aránytalan előny kiküszöbölésével — érvényessé nyilvánította és az első fokú ítéletet ennek megfelelően részben megváltoztatta. Az alperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt viszontkereseti és fellebbezési eljárási illetékből a felperesek 6000, az alperesek pedig 17 250 Ft-ot kötelesek egyetemlegesen az államnak megfizetni. Ezt meghaladóan az első és másodfokú eljárási költségeiket a felek maguk viselik. A perköltség és a le nem rótt illeték viselése tárgyában hozott ez a döntés a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésén, illetőleg a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdésén alapul. (P. íörv. V. 20 96711981., BH 1982110. sz. 420.) 147. I. Nem minősül az ún. kocsmai hitelnek, így nem zárható ki a bírósági úton történő jogérvényesítés köréből a jogszabály által megengedett termelői borforgalmazás körében megkötött adásvételi szerződésből fakadó vételár-követelés [Ptk. 204. § (1) bek. c) pont, 19/1977. (XII. 20.) BkM sz. r. 11. § (1) bek.]. II. Bírósági úton nem érvényesíthető követelések — az elévülés esetét kivéve — érdemben ítélettel nem bírálhatók el [Pp. 130. § (1) bek.f) pont, 157J§ (1) pontJ. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Pf. 21125/1982. sz., BH 1983/11. sz. 441.) 148. A jogviszony megszüntetésére irányuló akaratot ráutaló magatartással is ki lehet fejezni. Ilyen ráutaló magatartásnak minősülhet, ha a fél a közös fotózáshoz szükséges pénzbeli hozzájárulást indokolás nélkül megszünteti. Vita esetén ezt a felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogviszony mindezek ellenére fennmaradt [Ptk. 207. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.]. A felperes keresetében azt adta elő, hogy 1982. év elejétől rendszeresen, közösen totózott az alperessel. E közös totózás idején 1982 novemberében a 45. játékhéten 13 találatuk volt, amelynek 60 000 forintos nyereményét az alperes vette fel. Kérte az alperest a nyeremény fele összegének, 30 000 forintnak a megfizetésére kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel való közös totózás 1982. év tavaszán kezdődött, és 1982 szeptemberében abbamaradt. Több heti kiesés után a 45. játékhéten az alperes az apósával totózott közösen, s ekkor érte el a fenti nyereményt. Az első fokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 29 998,50 forintot és 3800 forint költséget. Az ítélet indokolása szerint a felek, akik egymás szomszédságában laktak, baráti kapcsolatba kerültek. 1982 tavaszától kezdődően közösen totóztak oly módon, hogy a totószelvények vásárlásához szükséges pénzt kizárólag a felperes adta, az alperes pedig megvásárolta a szelvényeket, és kitöltötte azokat. A felek megállapodása az volt, hogy a nyereményt megfelezik. Néhány kisebb nyereményt értek el, amelyet további totószelvények vásárlására fordítottak. Egy esetben volt 2000 forintos nyereményük, amelyen meg173