Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

osztoztak. A felperes 1982 szeptember közepén adott utoljára pénzt az alperesnek totózásra. A 60 000 forintos nyereményt a 45. játékhéten, november 14-én érték el. A bíróság álláspontja szerint a felek között a közös totózásra nem nevesített szerződés jött létre, amely szerint a felperes köteles volt a totózáshoz szükséges pénzt előre átadni az alperesnek, az alperes pedig köteles volt a szelvényeket megvásárolni, kitölteni és feladni. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett; ezt a megállapodást nem szüntette meg az a körülmény, hogy a felperes beszüntette a pénz átadását. Az alperesnek is kötelessége lett volna a felperest a pénz átadására felhívni, és csak e felhívás eredménytelensége szüntette volna meg jogviszonyukat. A bíróság egyébként azt állapította meg, hogy a szeptember közepén adott pénz kitarthatott novemberig. Az alperes ezért nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a közös totózás megszűnt. Az alperes tehát a nyeremény felét köteles a felperesnek kiadni. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet — lényegében helyes indokai alapján — helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a peres felek között egy speciális, a Ptk-ban nem nevesített szerződés jött létre. A felek abban állapodtak meg: közösen fognak totózni oly módon, hogy a szelvények vásárlásához szükséges pénzt a felperes előre átadja az alperesnek, az alperes megvásárolja a szelvényeket, kitölti és feladja azokat. A felek megállapodása kiterjedt arra is, hogy a kisebb összegű nyereményt újabb totószelvények vásárlására fordítják, míg a nagyobb összegű nyereményen megosztoznak. Téves azonban a bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az alperesnek a totószelvények megvásárlására, kitöltésére és továbbítására vonatkozó szerződési kötelezettsége akkor is fennmaradt, amikor a felperes a szelvények vételéhez szükséges pénzt már nem biztosította. A felek egyező előadása szerint az alperes szívesen foglalkozott totószelvények kiállításával, ezzel kapcsolatban kombináció készítésével, nem volt azonban anyagi fedezete nagyszámú totószelvény vásárlására. Éppen ezért kötöttek a felek olyan megállapodást, hogy a szelvények vásárlásához szükséges pénzösszeget kizárólag a felperes biztosítja, aki a pénzt minden esetben előzetesen bocsátja rendelkezésre. Végeredményben a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt szempontok figyelembevételével azt lehet megállapítani: az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes által részére átadott pénzből vásárol totószelvényeket, azokat kitölti, kellő időben gondoskodik a szelvényeknek a sportfogadási irodához való eljuttatásáról, és ennek ellenében a nyeremény 1/2 része őt illeti. Ilyen szerződéses megállapodás mellett pedig megszűnt a felek szerződése és az alperes szerződéses kötelezettsége akkor, amikor a felperes beszüntette a pénz átadását. A felek között ugyanis szóba sem került olyan közös játék, amelyben az alperes fizetési kötelezettséget vagy akár előlegezési kötelezettséget vállalt volna. A közös totózás, a közös játék addig tartott, amíg a felperes a szelvények vásárlásához anyagi fedezetet biztosított. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes 1982 szeptembere után már nem adott pénzt totószelvények vásárlására az alperesnek. A felperes maga is szeptember közepét jelöli meg olyan időpontként, amikor az utolsó pénzátadás történt. Ezt az időpontot és a felek szokásos játékstílusát figyelembe véve, a felperes által adott pénz 1982 szeptember végéig, október elejéig elfogyott, 174