Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

a felek részéről eszközölt értéknövelő beruházások, valamint a kölcsönös lakáshasználati díjak elszámolásának kérdéseit. A másodfokú közbenső és részítélet ellen — a szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezést nem érintve — emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka — így a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága az aránytalan előny kiküszöbölésével — megszüntethető. Ilyen esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A szerződés megkötése és az ingatlanok tényleges elcserélése óta több mint öt év telt el. Ez alatt az idő alatt a felek kölcsönösen — de a dolog természeténél fogva nem egyenlő mértékben — használták a korábban a másik fél tulajdonában volt ingatlant. Emiatt az építmények és azok tartozékai szükségképpen avultak. E viszonylag hosszú időszakban jelentősen változtak az ingatlanforgalmi viszonyok, az ingatlanárak általában emelkedtek. Az alperesek előadták — se nyilakozatukat a felperesek nem vonták kétségbe —, hogy a Hattyú utcai ingatlanban különböző beruházásokat eszközöltek. Ilyen körülmények között a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása helyett a fentebb idézett rendelkezések alkalmazása felel meg az anyagi jogi szabályoknak. A másodfokú közbenső és részítélet így — a törvényességi óvással támadott részében — törvénysértő. Az adott esetben az érvénytelenség oka az, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között, anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezette volna, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség [Ptk. 201. § (2) bek.]. A felek azonban abban állapodtak meg, hogy ingatlanaikat elcserélik, és az ennek folytán a nagyobb értékű, Hattyú utcai ingatlant megszerző alperesek a két ingatlan közötti értékkülönbözet kiegyenlítése céljából 570 000 Ft-ot fizetnek a felpereseknek. A szerződéskötéskor azonban a tényleges értékkülönbség legfeljebb 400 000 Ft volt, így 170 000 Ft aránytalan előny mutatkozik a felperesek javára. A Legfelsőbb Bíróság az érvénytelenségnek ezt az okát úgy szüntette meg, hogy az aránytalan előnyt a 170 000 Ft megfizetésére irányuló kereset elutasításával kiküszöbölte. Az ily módon 400 000 Ft értékkülönbözetet tartalmazó ingatlan csereszerződést pedig érvényessé nyilvánította. A felek az e tartalmú szerződésben kikötött kölcsönös szolgáltatásokat teljesítették; az ingatlanokat ténylegesen elcserélték, s az alperesek kifizették a 400 000 Ft értékkülönbözetet. Ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás tehát nincs, ebben a kérdésben nem kellett rendelkezni. Mindezekből okszerűen következik, hogy az alperesek 200 000 Ft visszafizetésére irányuló viszontkeresete ténybelileg alaptalan követelés, azt az első fokú bíróság helyesen utasította el. Ezzel összefüggésben minden alapot nélkülöz az I. r. alperesnek a Zsombolyai utcai ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogára vonatkozó alperesi tényelőadás. Az ügy és a felek megállapodásának körülményeiből nyilvánvaló, hogy az ingatlanok tulajdonjogának elcserélésével egyidejűleg a házastársak haszonélvezeti jogainak kölcsönös törlése, illetőleg bejegyeztetése volt a felek szerződési akarata. írásbeli megállapodásuk erre — a szerződés létrejötte szempontjából nem lényeges — kérdésre nem terjedt ki, a szerződés céljával és tartalmával összhangban áll a szerződés olyan kiegészítése, amelynek megfelel az első fokú ítélet rendelkezése a szóban levő haszonélvezeti jog törléséről [Ptk. 206. § (4) bek.]. 172