Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

dolog forgalmi értékét meghaladó vételárrésszel. A felek ugyanis — amennyiben a dolog árát, amint a perbeli esetben is, szabadon állapíthatják meg [Ptk. 200. § (1) bek.] — nincsenek kötve a forgalmi értékhez, attól bármilyen irányban eltérhetnek. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése a megtámadás lehetőségét akkor biztosítja a sérelmet szenvedő félnek, ha ez az eltérés feltűnően nagy értékkülönbségre vezet. Mindebből az következik, hogy az aránytalan előny kiküszöböléséhez a bíróságnak meg kell állapítania azt az összeget, amelynek vételárként való kikötése esetén még nem mutatkozna a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékkülönbség, s az ezt meghaladó vételárrész tekintendő olyan ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásnak, amelynek visszatérítéséről a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében rendelkeznie kell. A kifejtetteket a perbeli esetre alkalmazva a Legfelsőbb Bíróság az összes körülmény számításba vételével úgy találta, hogy a kikötött vételárnak az 51 000 Ft-ot meghaladó része a kiküszöbölendő aránytalan előny. Ezért a megtámadott szerződést akként nyilvánította érvényessé, hogy az alperest terhelő marasztalás összegét — az e tekintetben törvénysértő másodfokú ítélet törvényességi óvással megtámadott részét hatályon kívül helyezve és az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva — 4000 Ft-ra leszállította [Pp. 271. §(3) bek.]. (P. törv. III. 20 06711985. sz., BH 1985/9. sz. 347.) 146. Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságának kiküszöbölésével [Ptk. 201. § (2) bek., 237. § (1) és (2) bek.]. A felek megállapodtak abban, hogy lakásaikat egymással elcserélik, és az ingatlanok közötti értékkülönbözet fejében az alperesek 570 000 forintot fizetnek a felpereseknek. Az ingatlan csereszerződést — 1976. október 18-i keltezéssel — írásba foglalták, s ebben az értékkülönbözetként fizetendő összeget 200 000 Ft-ban jelölték meg azzal, hogy abból az alperesek 30 000 Ft-ot már teljesítettek, így tartozásuk 170 000 Ft. Valóságban az alperesek ekkor már összesen 400 000 Ft-ot fizettek ki a felpereseknek. Az írásbeli szerződésben a felek megállapodtak a nem tulajdonos házastársak haszonélvezeti jogának a csere útján szerzett ingatlanra történő bejegyzésében, az I. r. felperesnek a Hattyú utcai lakáson fennálló haszonélvezeti joga törlésében, nem rendelkeztek azonban az I. r. alperesnek a Zsombolyai utcai ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogáról. A felek a cserét ténylegesen végrehajtották, az ingatlannyilvántartásba a tulajdonjogokat és a haszonélvezeti jogokat a szerződésnek megfelelően bejegyezték. A földhivatal az I. r. alperes javára a fentiek szerint a bejegyzett haszonélvezeti jogot előbb törölte, majd azt az eredeti rangsorban visszaállította. A felperesek az 1977. március 9-én benyújtott keresetükben 170 000 Ft megfizetésére kérték az alpereseket kötelezni. Előbb a szerződésben rögzített 200 000 Ft és az alperesek által törlesztett 30 000 Ft különbözeteként jelölték meg igényüket, utóbb azonban a szerződés valóságos tartalmának megfelelő előadást tettek, s a már kiegyenlített 400 000 Ft és a megállapodás szerinti 570 000 Ft közötti különbözet címén érvényesítették követelésüket. A felperesek pert indítottak az I. r. alperes haszonélvezeti jogának törlése iránt is, amelyet az első fokú bíróság a jelen perrel egyesítve bírált el. E tekintetben a felperesek arra hivatkoztak, hogy az írásbeli szerződés „műhiba" következtében nem tar170