Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)
fizetésére kötelezze. Az ezt meghaladó pénzösszeg átadását egyébként a felperesek nem bizonyították. Mivel azonban a kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő^ a gépkocsi szerződéskötéskori forgalmi értékét 39 600 Ft-ra tette, az első fokú bíróság ezt elfogadva úgy ítélte, hogy a felek szolgáltatásai között feltűnően nagy az értékkülönbség, ezért „a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában körülírt megtámadási ok" megállapítható. A szerződést a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával 39 600 Ft vételár mellett érvényessé nyilvánította, egyben az alperest a vételárkülönbözet visszafizetésére kötelezte. Az ítélet ellen csak az alperes fellebbezett, annak fellebbezett részét azonban a másodfokú bíróság az 1984. november 20-án hozott ítéletével — helytálló indokaira való utalással — helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen — nem érintve a keresetnek az első fokú bíróság által elutasított részét, valamint a megtévesztés címén előterjesztett igény elvetését — törvénysértés és megalapozatlanság miatt törvényességi óvást emeltek. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvényességi óvás keretei között vizsgálta felül, és azt — az alábbiak szerint — törvénysértőnek találta. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése kimondja: ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. Helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor a perbeli adásvételi szerződés tárgyát képező gépkocsi szerződéskötéskori forgalmi értékének megállapítása érdekében igazságügyi gépjárműszakértőt rendelt ki, s abban sem tévedett, hogy a döntés alapjául szolgáló tényállást a szakvéleményre alapította. A szakértő ugyanis a gépkocsi megvizsgálása alapján, a típus keresettségét és a szerződés megkötése idején kialakult szabadpiaci árakat is figyelembe véve, aggálytalan szakvéleményt adott, s határozta meg ebben a gépkocsi szerződéskori forgalmi értékét 39 600 Ft-ban. A mintegy 40 000 Ft-os értékhez képest a szerződésben kikötött 55 000 Ft-os vételár olyan magas, hogy az alapot ad a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség megállapítására. Helyesen döntöttek tehát az eljárt bíróságok, amikor a szerződésnek a Ptk. 201. §-a (2) bekezdése alapján való megtámadását jogszerűnek találták. A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani [Ptk. 237. § (1) bek.], s ha erre nincs lehetőség, és az érvénytelenség oka megszüntethető, a szerződés érvényessé nyilvánítására kerülhet sor [Ptk. 237. § (2) bek.]. A szerződés érvényessé nyilvánításával kapcsolatban az eljárt bíróságok téves álláspontra helyezkedtek. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka — így különösen uzsorás szerződés esetén, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, illetőleg a jogi személy részére biztosított indokolatlan egyoldalú előny esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével — megszüntethető. A törvénynek ez a rendelkezése tehát az aránytalan előny kiküszöböléséhez fűzi a megtámadott és ezért érvénytelenné vált szerződés érvényessé nyilvánítását. Az aránytalan előny azonban nem egyenlő az adásvétel tárgyát képező 169