Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

dosító, 1979. november 27-én és 29-én kelt közgyűlési határozat érvénytelen. Egyben módosította az alapító okiratnak a költségek viselésére vonatkozó rendelkezését. Az indokolás szerint a felek az alapító okiratot csak egyhangú határozattal jogosultak módosítani az 1977. évi 11. sz. tvr. 6. §-a alapján. Indokoltnak látta azonban a Ptk. 241. §-a alapján a bírósági szerződésmódosítást a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán. A másodfokú bíróság ítéletével helyben hagyta az első fokú ítéletet. A másodfokú ítélet indokolása szerint az 1977. évi 11. sz. tvr. 6. §-ára tekintettel a bíróság sem módosíthatja a Ptk. 241. §-a alapján a szerződést. Lehetőséget látott azonban joggal való visszaélés címén a Ptk. 5. §-a (3) bekezdésének az alkalmazására. Megállapította, hogy a felperesnek nincs olyan érdeke, amely indokolná az alapító okirat módosításához való hozzájárulás megtagadását, amely módosítást a társasház valamennyi tagja kívánja, és amely egyébként megfelel az évek óta kialakult gyakorlatnak. A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor joggal való visszaélés címén módosította az alapító okiratot. A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése a jogszabály által megkívánt nyilatkozat pótlását teszi lehetővé joggal való visszaélés címén. A felek szerződési nyilatkozatát a kialakult gyakorlat szerint nem lehet ilyennek tekinteni. Szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható. Az alapító okirat a felek szerződését jelenti, ennek a módosítása is hasonló módon történhet. Ezt a módosítást a bíróság joggal való visszaélés címén nem pótolhatja. _ Az adott esetben egyébként a joggal való visszaélés nem is állapítható meg. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes ragaszkodik a törvény által biztosított jogaihoz, nem tekinthető joggal való visszaélésnek akkor sem, ha társai módosítani kívánják az alapító okiratot. Ellenkező jogértelmezés esetében értelmét vesztené az 1977. évi 11. sz. tvr. 6. §-ának az a rendelkezése, amely az alapító okirat módosításához a felek egyhangú döntését kívánja meg. Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor arra hivatkozott, hogy társasház-alapító okirat a Ptk. 241. §-a alapján bírósági úton nem módosítható. A társasház-alapító okirat a tulajdonostársak olyan megállapodása, amely részben a közös tulajdon megosztására, részben a tulajdonközösségből folyó belső viszony rendezésére vonatkozik. A közös költségek viselése kérdésében az alapító okirat a felek között kötelmi jellegű tartós jogviszonyt hoz létre. Ezért ebben a vonatkozásban az alapító okiratra a Ptk-nak a szerződésre vonatkozó szabályait is alkalmazni kell. Adott esetben alkalmazásra kerülhet a Ptk. 241. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a bíróság módosíthatja a szerződést. Az esetleges visszaélések ellen kellő biztosítékot nyújt, hogy a módosítás joga a bíróságot illeti meg, és hogy módosításra csak kivételesen, a törvényben meghatározott szigorú feltételek igazolása esetében kerülhet sor. A Ptk. 241. §-a szerint a bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A perben ez nem nyert igazolást. Önmagában az a körülmény, hogy az elszámolásnál a gyakorlatban nem vették figyelembe az alapító okirat rendelkezéseit, nem alkalmas a Ptk. 241. §-a szerint a szerződésmódosítás megalapozására. Vizsgálni kellett volna, hogy az alapító okirat elkészítése óta milyen, az elszámolás módját és indokoltságát befolyásoló új körülmény merült fel, és vizs14