Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

gálni kellett volna, hogy erre tekintettel az alapító okirat szerinti elszámolás mennyiben érinti ténylegesen az alperesek lényeges jogos érdekét. Az első fokú bíróság ítéletének az indokolásában csak feltételezi, hogy az alapító okirat szerinti elszámolási mód sértheti egyes társtulajdonosok érdekét. Ez a feltételezés önmagában nem elegendő a szerződés módosítására. Mindezek vizsgálata hiányában az eljárt bíróságok nem voltak abban a helyzetben, hogy a felek jogvitájában megalapozott döntést hozzanak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, s ebben a keretben utasította az első fokú bíróságot a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 18411984. sz., BH198512. sz. 56.) 4. Ha valamely találmány hasznosításával kapcsolatban tárgyalások folynak, és a jóhiszemű szabadalmast a másik fél szándékos magatartása alapos okkal olyan magatartásra indítja, amelyből őt önhibáján kívül kár éri, a szabadalmas a Ptk. 6. §-a alapján jogszerűen érvényesíthet kártérítési igényt (Ptk. 6. §). (Legf. Bír. Pf. I. 20 726/1981. sz., BH 198218. sz. 238.) 5. Utaló magatartással okozott kár megtérítésére való kötelezésnek csak akkor lehet helye, ha a felek között nincs szerződéses jogviszony (Ptk. 6. §). A felperes tagja a m-i „L. J." MGTSZ facsemete és szaporítóanyag termelő szakcsoportjának, amely egyéb termelőkkel együtt az alperes közvetítésével a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül export céljára is értékesített. A termelők és az alperes, valamint a TSZKER és a MONIMPEX között írásbeli szerződés nem készült. A kialakult gyakorlat szerint a vételárban előre nem állapodtak meg, hanem tudomásul vették a külkereskedelmi vállalat által a megrendelőtől kapott árat. Az alperes 1980. november 10-én írásban tájékoztatta a szakcsoport elnökét, hogy a MONIMPEX információja szerint nagy mennyiségű vöröstölgy csemete értékesítésére lesz lehetőség, ezért a belföldi értékesítést lehetőleg mellőzzék és jelezzék, hogy milyen mennyiséget ajánlanak fel exportra. A MONIMPEX 1981. április 2-án táviratban hívta fel az alperest, hogy 200 000 db vöröstölgyfa csemetét április 3-i szállításra sürgősen készítsen elő. Az alperes még aznap választáviratban visszaigazolta a megrendelést. Az igényelt mennyiséget különböző termelőktől gyűjtötte össze az alperes, így a „L. J." MGTSZ szakcsoportjának vezetőjén keresztül a felperestől 8500 db facsemete szállítását kérték az általuk megjelölt időben és helyre, ahonnan a külföldi vevő kamionja szállította volna el az árut. A belga megrendelő azonban az áru átvételére nem jelentkezett. Az alperes az export meghiúsulásáról értesítette a termelőket, így a felperest is az 1981. április 15-i távirattal. Ebben, valamint az 1981. április 17-i levélben felhívta a felperest, hogy szállítsa vissza a facsemetéket, mert őrzését, gondozását nem vállalja. Megelőzően a MONIMPEX felhívására az alperes megkísérelte a facsemetéket belföldön értékesíteni. Miután ez sikertelen volt, és a felperes sem szállította el a facsemetéket, a felhívást 1981. április 22-én megismételte, majd a facsemeték átmeneti nyári vermeléséről gondoskodott. A felperes az 1981. június 19-én benyújtott keresetlevelében 23 800 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy az alperes megrendelésére az árut leszállította, az ellenértéket azonban nem kapta meg. 15