Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

gépkocsik — főként a kedvelt típusú és a kereskedelmi forgalomban nem kap­ható gépkocsik — forgalmi értéke pontosan nehezen állapítható meg. Emiatt fokozottabb jelentőséget kell tulajdonítani a felek között szabadon kialkudott vételárnak. A perbeli esetben a szakértő elméleti számításon alapuló forgalmi érték­becslése szerinti érték és a szerződésben meghatározott vételár között — az előzőekben kifejtett tényezők figyelembevétele mellett — nincs olyan értékkü­lönbség, amely a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés eredményes megtámadására vezethet. Az alperes viszontkeresete ezért alaptalan. Téves az eljárt bíróságok álláspontja a kifogás és a viszontkereset megítélé­sében is. A Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadást egy éven belül írás­ban kell a másik féllel közölni. Ez a határidő a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor — részletekben tör­ténő teljesítésnél az első teljesítéskor — kezdődik meg [236. § (2) bekezdés c) pont]. A Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadásra jogosult a szer­ződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. Az alperes a vételár első — 55 000 forintos — részletét 1982 februárjában teljesítette, a szerződés megtámadásának határideje tehát már a per megindu­lásakor (1983. április 18.) lejárt. Tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor — a Ptk. 236. §-ának (3) bekez­désére hivatkozva — a „viszontkeresetet határidőben előterjesztett megtáma­dásának tekintette". Ami pedig a megtámadási jog kifogásként való érvényesítését illeti: ez csak a keresettel szemben való védekezést szolgálja. Az adott helyzetben ez legfel­jebb azzal a következménnyel járhatna, hogy eredményes kifogás esetén a kere­set elutasítására kerülhetne sor, de az alperes még a feltűnő értékaránytalanság megállapítása esetén sem követelhetné vissza a már kifizetett vételár feltűnő ér­tékkülönbözetnek megfelelő részét. Ez másfelől azt jelenti, hogy a szerződés megtámadásának határidejét követően előterjesztett viszontkereset — mint elkésett megtámadás — minden külön jognyilatkozat nélkül is csak kifogás­ként bírálható el. A felperes marasztalására irányuló viszontkeresetet tehát — a bíróságoknak a feltűnő értékkülönbséggel kapcsolatban elfoglalt s a fentiek szerint téves álláspontja mellett is — el kellett volna utasítani. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte; az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a fel­peresnek 15 000 forint vételár-hátralékot, valamint a Ptk. 301. §-ának (1) be­kezdése szerint annak az 1982. április 14. napjától a kifizetésig járó évi 5%-os kamatát; az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. (P. törv. III. 21 068/ 1984. sz., BH 198519. sz., 346.) 140. Használt gépkocsik értékének megállapításánál a műszaki állapot tisz­tázása mellett annak vizsgálata is elengedhetetlen, hogy hasonló gépkocsinak a szerződéskötés idején mennyi volt a használt gépkocsik piacon kialakult forgalmi értéke [Ptk. 201. § (2) bek., 305. §, 306. § (1) bek., Pp. 141. § (2) bek. és 164. § (2) bek.]. (P. törv. III. 20 29411983. sz., BH 198411. sz. 17.) 163

Next

/
Thumbnails
Contents