Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

fiókgerendákat raktak. A befalazást azonban nem kötötték rá a merőleges falakra. Amikor pedig a felperesek 1978-ban a mestergerendát kivették, a terhek a fiókgerendákra és azokon keresztül a szomszéd felőli, bekötetlen falra nehezedtek. Ez a fal ezt a terhelést nem tudta tartani. Ereszcsatorna hiányában a tetőről lefolyó víz a fal alá folyt, emiatt a fal átnedvesedett, megrepedt, majd az 1978 végi és 1979 elejei nagy mennyiségű csapadék miatt megroggyant. A felperesek az 1979. május 9-én benyújtott keresetükben 40 000 forint megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy az ingatlan vételkori forgalmi értéke a rejtett hibára is figyelemmel a 45 000 forintot nem haladta meg. Az alperesek a kereset elutasítását kérték; állították, hogy a házat megfelelő, lakható állapotban adták át, az átnedvesedést a felperesek megakadályozhatták volna. Az első fokú bíróság ítéletével az alpereseket 15 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a ház statikai helyzetének megváltoztatásáért a felperesek tartoznak felelősséggel, így az alperesek kártérítő felelőssége nem volt megállapítható. Ugyanakkor azonban az ingatlan vételára 15 000 forinttal magasabb volt a valóságos értéknél, ezért a bíróság a szerződést a Ptk. 241. §-a értelmében módosította és a különbözetként mutatkozó összeg megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, a felperesek csatlakozó fellebbezéssel éltek. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 40 000 forintra felemelte. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megyei bíróság előtt megkezdődött új eljárásban az alperesek az 1981. február 5-én tartott tárgyaláson bejelentették, hogy a fellebbezésüket visszavonják. A megyei bíróság ezért az ügy iratait a járásbíróságnak visszaküldte. Ezzel az első fokú bíróság ítélete 1981. február 5-én jogerőre emelkedett (PK 273. számú állásfoglalás). A járásbíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 241. §-a szerint a bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Tévedett a járásbíróság, amikor a jogviszonyt a Ptk. 241. §-ának rendelkezései alapján rendezte. A felek között adásvételi szerződés jött létre, amely nem tartós jogviszony, így bírósági úton a szerződés módosítására nincs lehetőség. A 46/1974. (XII. 4.) MT sz. rendelet 3. §-a szerint az értékesítésre elfogadott családi ház eladási árát az állami ingatlanközvetítő szerv által becsült helyi forgalmi érték figyelembevételével kell megállapítani. A 30/1974. (XII. 4.) PM—ÉVM sz. együttes rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a családi ház értékesítése a kijelölt vevő részére a R. 3. §-a szerint meghatározott eladási áron történik. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy felajánlás esetén az adásvétel csak az állami ingatlanközvetítő szerv által megállapított forgalmi értékkel egyező vételáron jöhet létre. Az ingatlan eladásra történő felajánlása az eladó rendelkezési jogának a rendeletben körülírt mértékben történő korlá157