Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)
tozása. A peres felek ennek megfelelően kötötték meg az adásvételi szerződést. A kiegészítő megállapodás ellenben a jogszabály megkerülését célozta. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. A peres felek között létrejött kiegészítő megállapodás ennélfogva semmis. Az 1976. március 6-i külön megállapodás tekintetében tehát a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében kell eljárni, s a 237. § (4) bekezdésében és a Ptké. 32. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel az ügyészt is értesíteni kell. Ami az érvényes adásvételi szerződést illeti: az építész szakértő véleménye szerint, ha a felperesek a mestergerendát nem emelik ki, az épület statikai egyensúlya nem bomlik meg. Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a szerkezeti hiányosságok önmagukban a ház lakóépületkénti használatát nem gátolták. így a Ptk. korábbi 305. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezést kell alkalmazni, amely szerint ha a szerződés egyedileg meghatározott szolgáltatásra irányul és a dologban az átadáskor nincsenek meg a törvényes vagy a szerződésben írt tulajdonságok, a jogosult választhat a dolog kijavítása és megfelelő árleszállítás között. Az eddigi peradatokból csupán annyi állapítható meg, hogy az épület korszerűsítése a ház kétségtelenül meglevő szerkezeti hibáját felszínre hozta. Figyelemmel azonban arra, hogy az épület száz évnél régebbi, szakértői bizonyítással elsősorban azt kell tisztázni, hogy az említett hiányosság szavatossági hibának minősül-e, vagyis hogy az épület a szerződés időpontjában megfelelt-e a törvényes kellékeknek. Amennyiben a károsodásban közrehatott az épület csatornázásának hiányos volta és a vízelvezetés megoldatlansága, annyiban az alperesek szavatossági felelőssége nem állapítható meg. E hiányosságokat ugyanis a felperesek felismerhették, ezek nem rejtett hibák. Kétségtelenül rejtett hiba a jelenlegi építési módok szerint a mestergerenda és a falkötés szakszerűtlen kivitelezése. Vizsgálni kellett volna azonban azt, hogy ezek a megoldások a korábbi építési módszereknek megfelelnek-e. Ha nem, akkor kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a szerkezeti hiányosságok mennyivel csökkentették az ingatlan értékét, illetőleg ezek mellett az ingatlan milyen értéket képviselt a szerződés megkötésének időpontjában. A perben vizsgálni kell azt is, hogy az alperesek a szavatossági igényből eredő kötelezettségükön felül kártérítő felelősséggel tartoznak-e. A Ptk. korábbi és a jelen perben alkalmazandó 307. §-ának (1) bekezdése értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult kárának a megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési igény szempontjából ezért azt kell eldönteni, hogy ha hibás volt a teljesítés, ez okozott-e kárt és milyen mértékben. Ha ilyen kár megállapítható, az alpereseknek a kártérítő felelősség alóli kimentése kérdésénél figyelembe kell venni, hogy az eddigi peradatok szerint a száz évnél régebbi ház szerkezeti hiányosságát okozó építkezés legalább 70 évvel ezelőtt történt, és semmi adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy erről az alperesek tudtak, vagy erre gondolniuk kellett volna. Végül vizsgálni kell a felperesek közrehatását is. A felperesek ugyanis nem jártak el elég körültekintéssel az épület korszerűsítésének megkezdésekor, az eredeti állapot megváltoztatásánál. Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, de egyben megalapozatlan is. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt a Pp. 274. §-ának (3) 158