Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

hogy a lemondás érvényesen megtörténhessen, és csak ezt követően — ha az egyéb feltételek is fennállnak — jön létre a jogviszony a bérbeadó és a kedvezményezett között. A szóban levő, jogszabály által megkívánt nyilatkozat tehát a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján ítélettel pótolható, de csak az ott megjelölt további három feltétel együttes fennállása esetén. A feltételek meglétét a perben a nyilatkozat pótlását kérő félnek kell bizonyítania. Az adott esetben a felperes azon kívül, hogy jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó, egyéb feltétel fennállását nem igazolta. Ellenkezőleg, a keresetben és a tárgyaláson előadottakból megállapítható, hogy semmiféle nyomós közérdek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek nem fűződik ahhoz, hogy a lakás bérlője a változatlanul ott maradó felperes mellett a keresettel még nem rendelkező leánya legyen. A feltételek tehát a felperesi oldalon nem állnak fenn, így már szükségtelen is volt annak vizsgálata, hogy az alperes által a megtagadás indokaként felhozott szempontok mennyiben alaposak. Ezekre tekintettel és ilyen eltérő indokok mellett a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság helyes ítéleti döntését helyben hagyta. (Főv. Bír. 47. Pf. XV. 23 983/1981. sz., BH 1983/10. sz. 401.) 3. I. Jognyilatkozat ítélettel történő pótlásának jogszabály által megkívánt nyilatkozat esetében van helye. Szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható [Ptk. 5. § (3) bek.]. II. A társasház-alapító okirat a közös költségek viselése kérdésében a felek között kötelmi jellegű tartós jogviszonyt hoz létre. Ebben a vonatkozásban ezért helye lehet az alapító okirat bíróság által történő módosításának, ha ennek megvannak a törvényben meghatározott feltételei [Ptk. 149. §, 241. §]. A peres felek a perbeli társasház tulajdonosai. J. A. felperes az egyik üdülőegység tulajdonosa. Az 1975. július 20. napján kelt társasház-alapító okirat I. pontjának az 1. bekezdése szerint a közös részek terheit és a karbantartásukkal kapcsolatos kiadásokat a tulajdonostársak tulajdoni hányadrészük arányában viselik, a 4. fejezetben felsorolt költségek (vízdíjak, közös helyiségek világítási költsége, adók, járulékok, kéményseprési díjak, közös víz-, csatorna-, szennyvízvezetékjavítási, pótlási költsége) társasüdülő egységenként egyenlő arányban terhelik a tulajdonostársakat. Dr. H. Á. I. r. alperes, aki maga is tulajdonos, a tulajdonostársak közös képviselője s az intézőbizottság elnöke, az alapító okirat rendelkezésétől eltérően, a gyakorlatban a közös költségekkel annak megfelelően számolt el, hogy az egyes tulajdonostársak, illetőleg azok vendégei hány napot töltöttek az üdülőben. A társasüdülő közgyűlése 1979. november 27-én és november 29-én többségi határozatot hozott az alapító okirat módosításáról akként, hogy meghatározott fenntartási és üzemeltetési költségek a tulajdonostársakat az üdülőben töltött vendégnapok arányában terhelik. A felperes a módosításhoz nem járult hozzá. A keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alapító okirat módosítására vonatkozó határozat érvénytelen. Az alperesek kérték a kereset elutasítását, és viszontkeresetet terjesztettek elő aziránt, hogy a bíróság módosítsa az alapító okiratot. Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alapító okiratot mó13