Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A felperesek keresetét elutasította, és az alperesi viszontkereset folytán az ingatlanon fennálló közös tulajdont részben akként szüntette meg, hogy a II. r. felperes 4/16 illetőségét — „a II. r. felperes által az eddigi használatnak megfelelően, a továbbiakban bérlőként lakottan" — 27 000 forint megváltási ár ellenében a II. r. alperes tulajdonába adta. A II. r. alperest egyben arra kötelezte, hogy a megváltási árat legkésőbb 1981. szeptember 30. napjáig fizesse meg a II. r. felperesnek. A másodfokú bíróság elszámolása szerint a II. r. felperest az ingatlanból a tulajdoni hányada arányában 35 750 forint érték illetné meg, de bennlakása folytán megváltási árként csak 27 000 forintra tarthat igényt. Számításait a rendelkezésre álló szakértői véleményre alapította. A másodfokú bíróság ítéletének a II. r. alperes viszontkeresetének helyt adó rendelkezése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a Ptk. hivatkozott rendelkezéséhez fűzött miniszteri indokolásból levezethető és a Legfelsőbb Bíróság 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában megfogalmazott az az iránymutatás, hogy a tulajdonostárs e jogát nem gyakorolhatja, ha ezzel tulajdonostársa méltányos érdekeit súlyosan sértené. A II. r. alperes viszontkeresetének teljesítése folytán a II. r. felperes arra kényszerül, hogy a jövőben — a jogerős ítélet rendelkezése folytán — csak bérlőként lakhatna abban az ingatlanban, amelynek egy részét a szüleitől örökölte, s amelyben évtizedeken át tulajdonosként lakhatott, és megillették az ingatlannal kapcsolatban mindazok a tulajdonjogból fakadó részjogosítványok is (hasznok szedése, rendelkezés joga), amelyeket az új jogi helyzetben nem gyakorolhatna többé. E jogosultsága megszűnésével nem áll arányban a másodfokú bíróság számítása szerint megítélhető 27 000 forint összegű megváltási ár, még akkor sem, ha a tulajdoni illetősége az ingatlanforgalomban valóban csak ilyen értéken lenne átruházható. A II. r. felperest ilyen módon ért hátrányokat az a körülmény sem képes ellensúlyozni, hogy a II. r. alperes a másodfokú eljárásban úgy nyilatkozott: nem kívánja, hogy a II. r. felperes a perbeli ingatlanban az általa lakott lakrészt elhagyja. Mindezen túlmenően értékelte a Legfelsőbb Bíróság a II. r. felperes személyes körülményeit, valamint azt is, hogy a II. r. alperes — aki a perbeli illetőség megváltása esetén továbbra is csak társtulajdonosa maradna az ingatlannak — nem bizonyított a II. r. felperes méltánylást érdemlő körülményeivel szembeállítható olyan érdeket, amely számára valóban fontossá tenné a II. r. felperes tulajdoni illetőségének megszerzését. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet törvényességi óvással támadott rendelkezését — a perköltség viselésére is kiterjedő hatállyal — hatályon kívül helyezte a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján. Egyben a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, e körben helyben hagyta az első fokú bíróságnak a II. r. alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését, de az ítéletben kifejtett indokoktól eltérő indokból. (P. törv, I. 20 030/1981. sz„ BH 198217. sz. 284.) 99. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a felek által kért tulajdoni arányváltozással járó módja nem ütközik-e a felek ingatlanszerzési képességét 113