Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

peres vállalat más dolgozói is részt vettek. A díjazási szerződés megkötése után a felperes munkaköri beosztását megváltoztatták és a szabadalom megvalósítása érdekében szükséges tevékenységet határozták meg a felperes munkaköri feladataként. A felperes 1973 tavaszán túlmunkadíj iránti igénnyel lépett fel. A túlmunka alapján járó túlmunkadíj összegét előbb 26 600 Ft-ban, majd — vezérigazgatói felülvizsgálat után — 26 728 Ft-ban állapították meg. A felek közötti szerződés alapján az alperes összesen 21 599 Ft feltalálói díjat fizetett a felperes részére. A szabadalom szerinti készüléket az 1973. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállították és ismertették a Budapesten 1975-ben tartott „Paletinform 75" megjelölésű a találmányok kölcsönös megismerését szolgáló nemzetközi konferencián is. Az alperes összesen 3 készüléket gyártott, ezek alkalmazása csak szűkebb körben történt. Az alperes saját felhasználása során elért vállalati haszon 6%-át a felperes részére találmányi díjként kifizették. A szabadalom szerint gyártott készülékek eladására nem került sor. 1978 januárjában az alperes a szabadalmi oltalomról lemondott a felperes javára. II. A felperes 1977. március 25. napján indított pert az alperes ellen. Keresetében 25 000 Ft megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Ezt az összeget részben a találmánnyal kapcsolatban a rendes munkaidején kívül végzett munka díjazásaként követelte, részben kártérítésként, mert az alperes a találmányt a szerződésben vállalt, illetőleg törvényes kötelezettsége ellenére üzemszerűen nem hasznosította és ezzel neki jogellenesen és felróható módon kárt okozott. Az alperes elutasítást kért, védekezése szerint a felperes által elvégzett különmunka díjazása megtörtént, hivatkozott arra, hogy a szerződésben megállapított díjazáson kívül a felperes a találmánnyal kapcsolatban minden igényéről lemondott, tagadta a károkozást. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indoklás lényege szerint az alperest nem terheli hasznosítási kötelezettség, ezt a szerződésben nem vállalta, károkozó magatartást nem tanúsított. A szerződésben a felperes az ott meghatározott díjazáson felül minden egyéb igényéről lemondott a találmánnyal kapcsolatban. A felperes fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperes marasztalását. Álláspontja szerint az alperes a szerződés értelmében köteles volt az üzemszerű hasznosításra. A szabadalmasnak ezt a kötelezettségét az 1969. évi II. tvr, (Szt.) 11. §-ának (3) bekezdése is előírja. Üzemszerű hasznosítás nem történt, az alperes kötelezettségszegésével kárt okozott, ezáltal esett el a felperes az üzemszerű hasznosítás esetén a részére járó díjazástól. Bizonyítani kívánta, hogy a találmánnyal kapcsolatban olyan munkát is végzett, amelyet az alperes nem díjazott. A másodfokú tárgyaláson a keresetét felemelte, kártérítés címén követelt 840 042 Ft-ot, a találmány létrehozásával kapcsolatos költség címén 25 000 Ft-ot. Előadta, hogy az utóbbi összeget nem túlmunkadíj címén követeli. Az alperes kérte helyben hagyni az első fokú ítéletet. A felemelt kereset elutasítását kérte az eddigi védekezésének megfelelően. III. A fellebbezés alaptalan: 1. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. 65