Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

Ezért az eszmei díjazás alapjaként is szükség van objektív adatok felderítésére, annak a pontos feltárására, hogy a díjazási időszakban a hasznosító részére a találmány alkalmazása milyen előnyökkel járt. Fel kell tárni az esetleges egyéb megoldások alkalmazása esetén figyelembe vehető esetleges hátrányokat, ezek jelentőségét, gazdasági és egyéb kihatásait. A díj összegének a kialakításánál a találmány alkalmazásával kapcsolatos költségeket olyan más, hasonló célú megoldás költségeivel is össze lehet vetni, amely megoldás adott esetben gyakorlatilag nem lett volna alkalmazható. Természetesen ilyen esetben a találmány hasznosításából eredő előnyként kell értékelni azt is, hogy másfajta megoldás gyakorlati alkalmazására nem kerülhetett volna sor. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 757/1978. sz.) Az első fokú bíróság mindezeknek az adatoknak, körülményeknek a felderítése nélkül döntött. Ezért az első fokú ítélet megalapozatlan. Az ügyben a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a kifejtett szempontok figyelembevételével tisztázni kell a döntéshez szükséges további adatokat és körülményeket. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 169/1979. sz., BH 1981/7. sz. 273.) 18. í. A feltalálónak szolgálati találmány értékesíthetővé tételével kapcsolatban felmerülő költségei és munkadíja megtérítése tekintetében a munkáltató és a feltaláló megállapodása áz irányadó [45/1968. (XII. 29.) Korm. sz. r. 5. §]. II. A szolgálati találmány feltalálója a jogszabály rendelkezése alapján nem követelheti a munkáltatótól mint szabadalmastól a találmány üzemszerű alkalmazását. Valamely műszaki megoldás alkalmazása a vállalati gazdálkodás körébe tartozik. Lehetőség van azonban arra, hogy a munkáltató a feltalálóval szemben szerződésben kötelezettséget vállaljon a találmány megfelelő terjedelemben történő hasznosítására [1969. évi II. tvr. 11. § (3) bek., 1977. évi VI. tv. 22. §]. I. A felperes a feltalálója, az alperes a szabadalmasa a „Vákuumrendszerű automatikus adagoló berendezés vékony tárcsákhoz" című, 162 067. lajstromszámú szolgálati szabadalomnak. A felek 1973 májusában a szolgálati találmány díjazásával kapcsolatban szerződést kötöttek. A szerződésben megállapították, hogy az 1970. augusztus 28-án történt bejelentés alapján az alperes 1972. október 31. napján a szabadalmat elnyerte, továbbá, hogy az alperes a szabadalom szerinti műszaki megoldást üzemszerűen 1972. november 1. napjától kezdődően alkalmazza (1., 2. pont). Megállapították, hogy a szabadalom alkalmazása milyen műszaki-gazdasági előnyökkel, illetve eredményekkel jár (3. pont). Megállapodtak abban, hogy a szabadalommal védett megoldás díjazása 1972. november 1-től utókalkulált vállalati haszon alapján történik 10 éven keresztül oly módon, hogy az alperes a gyártott gépi berendezések eladása után az utókalkulált haszon 8%-át, a megoldás egyéb alkalmazásából származó utókalkulált vállalati haszon 6%-át fizeti a felperes részére találmányi díjként (4. pont). A feltaláló kijelentette, hogy a szerződésben meghatározott díjon kívül a szabadalmassal szemben ezen a találmányon alapuló további díjigénye nincs (7. pont). A, kiviteli tervek és a mintadarab elkészítésében a felperesen kívül az al64