Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

lemi teljesítményének a munkabéren felüli külön elismerése. Ezért a feltaláló a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint csak azután a megoldás után tarthat igényt díjazásra, amely alkotó jellegű, találmányi szintű. Azt kell tehát vizsgálni, hogy a szabadalmi oltalom körébe tartozó tényezők milyen előnyt jelentenek a hasznosító számára, milyen eredmény vezethető vissza a találmányi megoldás alkalmazására, illetve milyen egyéb olyan tényező játszik közre az eredmény kialakításában, amely kívül esik a találmány díjazásának alapját jelentő oltalom körén. (Eln. Tan. P. törv. 20 46771975. sz.) A műszaki szakértő véleménye szerint a találmány lényege olyan mérőberendezés, amely küíön segédberendezések alkalmazása nélkül kiküszöböli a méréseknél az ún. „hiszterézis" (irányváltási) hibát. Hordozható hidraulikus erőmérők a vasúti technikában korábban is ismertek voltak, de ezeknél az irányváltási hiba kiküszöböléséhez segédberendezések alkalmazására volt szükség. Ezért az első fokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a találmány alkalmazásával készült mérőberendezésnek ebből a jellegzetességéből milyen előnye származott az alperesnek. Tekintettel arra, hogy egyéb rendszerű hordozható hidraulikus erőmérők korábban is ismertek voltak a vasutak gyakorlatában szükséges méréseknél, a perbeli találmány előnyeinek megállapítása érdekében nem a hagyományos több mezős hídmérlegeket kell összevetni a hordozható mérőberendezésekkel, hanem azt kell vizsgálni, hogy az alperesnek milyen előnye származott abból, hogy másrendszerű hordozható mérőberendezések, illetve a szükséges segédberendezések beszerzése és alkalmazása helyett a találmánynak megfelelő mérőberendezést gyártotta és alkalmazta. Erre a perben — a szakértői vélemény egyszerű utalásán kívül — pontos, ellenőrizhető adatok nincsenek. Ezért a per eddigi adatai alapján nem állapítható meg, hogy a találmány megvalósításából származó hasznos eredmény pénzben nem számítható ki. 3. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatá szerint abban az esetben, ha a hasznos eredmény kiszámításához, illetve ezzel kapcsolatban a találmány részesedési arányának a megállapításához mérlegelésre, becslésre van szükség, de a mérlegelés, becslés pontosan kiszámítható adatok figyelembevételével történik, nincs szükség eszmei díj megállapítására (Pf. IV. 20 430/1978. sz., Pf. IV. 20 154/1978. sz.). Nem lehet azonban ezt a kérdést formálisan vizsgálni. Ezért eszmei díj megállapítására kerülhet sor akkor is, ha a találmány által gyártott termék értékesítéséből származó bevétel nem fejezi ki azt az.előnyt, amit a találmány alkalmazása a hasznosító számára jelent, és ezt a körülményt a díjkulcs nagyságának meghatározásával sem lehet ellensúlyozni (Legf. Bír. Pf. IV. 20 273/1977. sz.). A feltalálói díj megállapítása eszmei díj alkalmazása esetében sem történhet formálisan, nem lehet szubjektív. Ezért nincs lehetőség arra, hogy a bíróság — a tényleges alkalmazás mértékétől, eredményétől függetlenül — mintegy járadékszerűen havi összegben határozza meg az egész oltalmi időre járó feltalálói díjat. A feltalálói díj alapja minden esetben a találmány alkalmazásával elért hasznos eredmény. Eszmei díjazásra a pénzben ki nem mutatható, pénzben ki nem számítható hasznos, eredmény alapján kerülhet sor, az ezzel kapcsolatos,^ összes körülmény gondos mérlegelésével. 63