Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

oszlik meg az egyes kerekek között. Korábban ezt az alperes üzemkörében kizárólag ún. több mezős hídmérlegekkel mérték, A találmánynak megfelelő mérőberendezés hordozható kerékterhelésmérő, amely az elcsavarodás mérésére is alkalmas. Külön segédberendezés nélkül küszöböli ki az irányváltási hibát. II. A felperes keresetében 2 millió 400 000 forint feltalálói díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint a találmány alkalmazása folytán figyelembe vehető hasznos eredmény 20 éves oltalmi időre számítva 218 millió 753 250 Ft, amely után 2%-ös díjkulcs alkalmazásával jár 4 375 065 Ft. Az érvényesített időszakra ennek a 64%-a, tehát 2 800 000 Ft állapítandó meg, amelyből az alperes 400 000 Ft-ot fizetett. Az alperes elutasítást kért. Álláspontja szerint az általa kifizetett 400 000 Ft eszmei feltalálói díj arányban áll a találmány jelentőségével és műszakiszellemi színvonalával, a hasznos eredmény pénzben nem számítható ki. Az első fokú bíróság az alperest 620 000 Ft feltalálói díj, ennek 1977. január 1. napjától számított évi 5%-os kamatai megfizetésére kötelezte, a kereset ezt meghaladó részét elutasította. Megállapította, hogy a felek perköltségüket maguk viselik. Az indokolás szerint a hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki, mert a találmány szerinti berendezést semmiféle egyéb berendezéssel nem lehet összehasonlítani. Ezért eszmei díj megállapításának van helye. Az összeg meghatározásánál tekintettel volt a találmány műszaki-szellemi színvonalára, arra, hogy a találmány az alperes fontos igényét elégíti ki, hogy a felperes,a műszaki problémák megoldásán sok éven át dolgozott. Az eszmei díj összegét havi 5000 Ft-ban, a szabadalmi oltalom kezdetétől 1978 év végéig összesen — 17 évre — 1 020 000 Ft-ban állapította meg, amelybe beszámította az alperes által önként kifizetett 400 000 Ft-ot. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, illetve a kereset elutasítását. A felperes ellenkérelmében kérte helyben hagyni az első fokú ítéletet. III. Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló részében az alperes fellebbezése alapos, érdemben a rendelkezésre álló adatok alapján nincs lehetőség döntésre. 1. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a találmány értékesítése 1970. január 1. előtt megtörtént, az értékesítés időpontjában érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni. Értékesítésnek kell tekinteni a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát. Nem vitás a perben, hogy az alperes a találmányt már 1970. január 1. napja előtt hasznosította. A találmány díjazására ezért nem a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet rendelkezéseit, hanem az üzemszerű gyártás megvalósulásakor hatályban volt jogszabályt kell alkalmazni. Tisztázni kell ezért a perben a találmány üzemszerű megvalósításának az időpontját, és az ekkor hatályos jogszabály alkalmazásával kell a perben dönteni. 2. A feltalálói díj a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet, a korábbi 58/ 1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet és a 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet alapján egyaránt a szabadalommal védett találmány hasznosítása után jár a feltaláló részére. A találmányi díj a feltaláló alkotó jellegű szel62