Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

fokú bíróság az I. r. alperest mint a szolgálati találmány feltalálóinak a munkáltatóját díj fizetésére. Alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes a szabadalomról történt lemondásra. A,z R. 1. §-ának (3) bekezdése valóban mentesíti a feltalálói díj fizetése alól azt a munkáltatót, aki hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék. Az I. r. alperes azonban eredetileg az 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának (2) bekezdése alapján nem tette lehetővé, hogy a találmánnyal a feltalálók rendelkezzenek, saját maga szerzett szabadalmat, végzett a szabadalom alapján gyártást, engedélyezte más részére a szabadalom hasznosítását. Csak utólag mondott le a szabadalomról a feltalálók javára. Ezért a jogszabály helyes értelme szerint arra az időre, amikor a találmány, illetve a szabadalom felett a rendelkezési jog az I. r. alperest illette meg, köteles feltalálói díjat fizetni. Csak attól az időponttól kezdődően mentesül a feltalálói díj fizetése iránti kötelezettség alól, amikor a szabadalmat a feltalálókra átruházta. Tévesen hivatkozott az I. r. alperes arra, hogy a gyáregység átadásával a feltalálói díj tekintetében minden kötelezettsége megszűnt. Az üzemegység átadása során az I. r. alperes mint szabadalmas engedélyezte — többek között — a perbeli szabadalom szerint készülő termékek gyártását, felhasználását és forgalomba hozatalát. A szolgálati találmány díjazásáról szóló rendelet (R.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a feltaláló díjazásának alapjául szolgáló értékesítésnek kell tekinteni a találmány hasznosításának más részére történő engedélyezését. Az 1978. július 12-én kelt kiegészítő megállapodásban foglaltak szerint az I. r. alperes engedélyezte a II. r. alperes részére a perbeli szabadalom hasznosítását. így az R. 2. §-ának (2) bekezdése folytán akkor is köteles feltalálói díjat fizetni, ha a hasznosítás engedélyezése térítés nélkül történt. Az első fokú bíróság tehát az ítéletében törvényesen kötelezte az I. r. alperest feltalálói díj fizetésére. 2. A II. r. alperes a felperesekkel szemben feltalálói díj fizetésére nem kötelezhető. Az R. 1. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a találmányi díj iránti igény a munkáltatóval szemben érvényesíthető az értékesítés bármiféle formája esetében. Arra lehetőség van, hogy az értékesítési szerződésben a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalja, ebben az esetben azonban a jogot szerző félnek kell a feltalálóval díjazási szerződést kötnie. Az adott esetben a II. r. alperes nem vállalta át a felperesekkel szemben a fennálló találmányi díj fizetésére vonatkozó kötelezettséget és nem kötött szerződést a feltalálókkal. A, II. r. alperes csak arra vállalkozott, hogy az I. r. alperes részére utólag megtéríti azt az összeget, amit az I. r. alperes feltalálói díj címén kifizet. Ez a kötelezettségvállalás kizárólag az I. r. alperessel szemben kötelezi a II. r. alperest, de nem jogosítja fel a felpereseket arra, hogy közvetlenül fellépjenek a II. r. alperessel szemben. Helyesen állapította meg ezért az első fokú bíróság, hogy a felperesek és a II. r. alperes között nincs jogviszony. De tévedett, amikor elismerés alapján marasztalta a II. r. alperest. Az elismerésnek határozottnak kell lennie. A tárgyalási jegyzőkönyv szövege szerint az elismerés nem volt határozott, a jogi képviselő csak utalt arra, hogy felhatalmazása van elismerésre. Tévesen hivatkozott az első fokú bíróság arra, hogy az elismerés jogvi56