Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

szonyt hozott létre a felek között. Ilyen — kizárólag elismerésen alapuló —, tehát valóságos jogcím nélküli jogviszonyt jogunk nem ismer. A Pp. 4. §-a szerint a bíróság nem veheti figyelembe az olyan elismerést, amely jogról való lemondást jelent, illetve a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll. Az adott esetben a II. r. alperes jogosan hivatkozott a jogviszony hiányára, az elismerés erről a kifogásolási jogról való indokolatlan lemondást jelent. Ezért nem vehető figyelembe. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elismerésre alapított részítéletet és a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Ennek következtében mellőzte az ítéletben az egyetemlegességre történő utalást. A pervesztes felperesek kötelesek a II. r. alperes részére méltányos öszszegű első és másodfokú perköltséget fizetni, figyelembe véve, hogy a II. r. alperest alkalmazásában álló jogtanácsos képviselte a perben. 3. A feltalálói díj összege tekintetében a felek a díjfizetés alapját nem kifogásolták, ezért az I. fokú bíróság által 46 készülék után hasznos eredményként figyelembe vett 8 965 290 Ft-ot a díj kiszámításánál irányadónak tekintette. Az I. r. alperes szerint 8%-os díjkulcs alkalmazása túlzott, viszont a felperesek magasabb összegű díj kulcs alkalmazását látják indokoltnak. A Legfelsőbb Bíróság a díjkulcs összegének a megállapításánál tekintettel volt arra, hogy hasonló készüléket korábban is gyártottak, a szabadalom alkalmazásával készült automata gépnek csupán a hatásfoka nőtt, tehát a gyártott készülékek értékesítéséből befolyt vállalati hasznot nem lehet teljesen a szabadalom értékesítése eredményének tekinteni. Tekintettel volt viszont arra, hogy a nagyobb hatásfokú gépek gyártása a gyártó számára jobb értékesítési lehetőséget, kedvezőbb piaci helyzetet teremtett. Alaptalanul hivatkoztak a felperesek arra, hogy a találmány szellemi-műszaki színvonala lényegesen meghaladja az átlagos mértéket. A szakértői vélemény csupán a célkitűzést, a megoldási mód kiválasztását tekinti bonyolultnak, viszont ez volt a feltétele annak, hogy a korábbi gép korszerűsítése, továbbfejlesztése elérje a találmányi szintet. A megoldás .módja a szakértő szerint egyszerű, ismert elemek célszerű kombinációját jelenti. Tekintettel volt a Legfelsőbb Bíróság a megoldás népgazdasági jelentőségére is, arra, hogy nagyobb teljesítményű, korszerűbb gép gyártását tette lehetővé. Ezért a 8%-os díjkulcs alkalmazása törvényes. 4. A felperesek helyesen hivatkoznak arra, hogy hasznosítás engedélyezése esetén a bírói gyakorlat szerint magasabb összegű díjazás jár a feltalálók részére, mint ha a munkáltató saját vállalkozásában hasznosítja a találmányt. Ilyen esetben a bírói gyakorlat általában a hasznosítás engedélyezése Éejében kikötött licencia díj 50%-át szokta megítélni — levonva belőle az értékesítéssel kapcsolatos költségeket. Abban az esetben pedig, ha térítés kikötése nélkül történt a hasznosítás engedélyezése, a bírói gyakorlat azt az összeget veszi díjalapként figyelembe, amit hasznosítási díj fejében ki lehetett volna kötni. Az adott esetben az I. r. alperes lényegében térítés, licencia díj kikötése nélkül engedélyezte a hasznosítást a II. r. alperesnek. A II. r. alperes kizárólag annak az összegnek a megtérítését vállalta, amit az I. r. alperes, fel57