Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

hatásfokú új gép értékesítési lehetősége jobb, kedvezőbb piaci helyzetet eredményez. Az I. r. alperes 1978. augusztus 19-én a szabadalomról a felperesek javára lemondott. Az átszállást az Országos Találmányi Hivatal 1978. november -3-án állapította meg. Ezt követően a szabadalom felhasználásával nem történt gyártás. II. A felperesek keresetükben 1 380 000 Ft feltalálói díj és kamatai megfizetésére kérték egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Mindkét alperes elutasítást kért. Az I. r. alperes védekezése szerint a szabadalomról a felperesek javára történt lemondása folytán találmányi díj fizetésére nem köteles. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy nincs jogviszonyban a felperesekkel. Az 1979. március 5. napján tartott tárgyaláson azonban a II. r. alperes képviselője kijelentette, hogy felhatalmazása van arra, hogy készülékenként 15 000 Ft feltalálói díjra elismerő nyilatkozatot tegyen 46 készülékkel kapcsolatban. A felperesek e nyilatkozat alapján részítéletet kértek. ' Az első fokú bíróság részítéletet hozott, és ebben a II. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felpereseknek 690 000 Ft-ot. Az indokolás szerint a részítélet a Pp. 221. §-ának a (2) bekezdése értelmében a II. r. alperes elismerésén alapszik. A. kereseti követelés további része tekintetében a bizonyítást folytatta. Majd az ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 717 223 Ft-ot és ennek 1976. május 1. napjától járó évi 5%-os kamatait, valamint 29 700 Ft perköltséget és viselje a szakértői költségeket. Megállapította, hogy az I. r. alperes marasztalása a részítélettel megállapított összeg erejéig a II. r. alperessel egyetemleges. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A részítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, kérte a részítélet megváltoztatását és kizárólag az I. r. alperes marasztalását, mert nincs jogviszonyban a felperesekkel. A tárgyaláson tett' nyilatkozatát nem lehet elismerésnek tekinteni, csupán egyezségi ajánlatnak, amit a felperesek nem fogadtak el. Az ítélet ellen az I. r. alperes és a felperesek fellebbeztek. Az I. r. alperes kérte az ítélet megváltoztatásával az egyes alpereseket az általuk ténylegesen gyártott mennyiség után kötelezni díjfizetésre és kérte a feltalálói díj összegének a csökkentését. Előadása szerint mivel a perbeli gépeket gyártó gyáregységet a II. r. alperes átvette és a feltalálói díj megtérítését vállalta, így az általa gyártott gépek után közvetlenül a II. r. alperest kell kötelezni a felperesekkel szemben feltalálói díj fizetésére. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperes lemondott a szabadalomról, illetve, hogy a II. r. alperes egyezségi ajánlatot tett a felpereseknek. A felperesek kérték a megítélt összeg felemelését 1 179 921 Ft-ra. Az I. r. alperes és a felperesek kérték, a részítéletet helyben hagyni. A II. r. alperes kérte az I. r. alperessel szemben az ítélet helyben hagyását. III. A II. r. alperesnek a részítélet ellen bejelentett fellebbezése alapos, az I. r. alperes és a felperesek által az ítélet ellen előterjesztett fellebbezések alaptalanok. 1. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R.) 1. §-ának az (1) bekezdése szerint a szolgálati találmány feltalálóját a munkáltató köteles díjazni. Helyesen kötelezte ezért az első 55