Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

a feltaláló általában a hasznosítás engedélyezés fejében kikötött licencia díj ötven százalékára tarthat igényt, levonva ebből az értékesítéssel kapcsolatos költségeket [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.]. I. Az I. r. alperes Célgépgyára gyártotta a G 503 típusú facsavargyártó automata gépeket. Ennek a gépnek az átalakításával, kinematikájának a megváltoztatásával alakították ki a felperesek az „Eljárás-és berendezés hengerestől eltérő alakú maggal rendelkező munkadarabokon menet készítése, különösen facsavaroknál" című szolgálati találmányt, amelyre az I. r. alperes 1974. szeptember 19-i elsőbbséggel szabadalmat nyert. A-találmány alapján készült az újabb— G 513 típusú — facsavargyártó automata. A találmány lényege olyan vezérlőberendezés és ezzel összehangolt kompenzáló szerkezet, amely biztosítja, hogy a munkálandó munkadarab alakja folytán a megmunkálás közben adódó változó igénybevétel ellenére fennmaradjon a munkadarab és a szerszám fordulatszámai közötti állandó arány. A megoldás létrehozásához alkotó jellegű munkára volt szükség, a kidolgozott megoldás azonban egyszerű, csupán ismert elemek célszerű kombinációját jelenti. A, kiindulásként figyelembe vett korábbi gépet kiegészítő vezérlőelemekkel tették alkalmassá a változó sebességű mozgások megvalósítására. A feltaláló felperesek és munkáltatójuk, a szabadalmas I. r. alperes között a feltalálók díjazására vonatkozó szerződés nem jött létre. Az I. r. alperes gépenként 10 000 Ft feltalálói díjat ajánlott fel, a felperesek azonban nagyobb összeget követeltek. Az I. r, alperes a találmány felhasználásával készült G 513 típusú gépből 16 db-ot gyártott, majd 1976. január. 1. napján a Célgépgyárat, ahol a gyártás történt, könyv jóváírással átadta a II. .r. alperesnek. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvben kikötötték, hogy a Célgépgyár átvevője szabadalmi jogokat és hasznosítási szerződéseket nem vesz át. Majd az 1978. július 12-én kelt kiegészítő megállapodásban az I. r. és II. r. alperes megállapodott abban, hogy az I. r. alperes engedélyezi a II. r. alperes részére — többek között — a perbeli szabadalom szerint készülő termékek gyártását, felhasználását és forgalomba hozatalát azzal a megjegyzéssel, hogy a díjazási szerződés megkötése folyamatban van. A II. r. alperes vállalta, hogy a megállapodásban felsorolt szabadalmak — köztük a perbeli szabadalom — hasznosításáról adatokat szolgáltat és az ennek alapján az I. r. alperes által kifizetett feltalálói díjakat átutalja az I. r. alperes részére. A megállapodás szerint a II. r. alperes addig tartozik a feltalálói díjakat megtéríteni az I. r. alperesnek, amíg azokat érvényes szerződés, illetve szabadalmi oltalom biztosítja. Az átvételtől kezdve a II. r. alperes a perbeli szabadalom felhasználásával 30 db G 513 típusú facsavargyártó automata gépet készített és hozott forgalomba. A szabadalom felhasználásával gyártott gépek termelői ára 1976-ig gépenként 438 600 Ft, 1977-ben 526 300 Ft, vállalati nyeresége gépenként 123 975 Ft, illetve 205 536 Ft volt. A szabadalom alapján gyártott G 513 típusú gépek előnye a korábbi G 503 típusú gépekkel szemben, hogy nagyobb az új gép hatásfoka. Az 503-as gép percenként 22, az 513-as gép percenként 34 db facsavar gyártását teszi lehetővé. Ezért a felhasználónál az új gép alkalmazása kétműszakos üzem esetén gépenként évi 40 000 Ft többletnyereséget eredményez. A gépet gyártó alperesek az új gép nagyobb hatásfokából származó előnyt a gép értékesítési árában nem érvényesítették. A gyártónál a találmány alkalmazásából származó előny, hogy a nagyobb 54