Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

hoz . . . Istenem az ízlések különbözőek, s Weisst még az is megvigasztalhatja, hogy Tadeusz Rozeviczzel, a kitűnő lengyel íróval együtt magasztaltatott el a színház ifjú vezető rendezője által. Aki persze magabiztosan kijelenti, hogy ő — ért a színházhoz, s a megnevezett szerzők helyett maga ír, dolgoz át műveket színpadra. Irigylésre méltó öntudat ez, amelyet a nyilatkozó további ötletei is bizonyítanak. Mondjuk — a fentebbi esztétikai-eszr mei »ítéletek« mellett — az az ideálja, hogy az igazi színházban a művészek csupán akkor játszanak, amikor eljött az ihlet órája, vagy az, hogy »fizetett ellenzéknek^ érzi magát, mert egy évvel a főiskola elvégzése után kinevezték az ország legmodernebb színházépületébe, vezető munkakörbe . . ." A felperes kifogásolta az alperes által közzétett közleményt és helyreigazító nyilatkozat közlését kérte. Az alperes ezt megtagadta. Ezért a felperes igényének érvényesítésével a bírósághoz fordult. II. A felperes a keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes által közölt cikk valótlan tényállításokat tartalmaz, és ezek helyreigazítására kérte kötelezni az alperest. Kifogásai a következők szerint foglalhatók össze: 1. A felperes nem rótta meg Péter Weiss-t azért, mert marxista, mert Kafkát a marxizmus elvei szerint próbálta értelmezni. Csupán Kafka művének a színpadi átdolgozását bírálta, a didaxis szájbarágós módszerét kifogásolta. 2. A felperes nem állította, hogy Péter Weiss nem ért a színpadhoz, nem általánosságban marasztalta el Weiss drámaírói tevékenységét, csupán egyetlen átdolgozását értékelte. 3. A felperes nyilatkozatában nem jelentette ki magabiztosan, hogy ő ért a színpadhoz, ellenkezőleg többször hangoztatta rendezésének a gyengeségeit. 4. A felperes nem jelentette ki, nem is utalt arra, hogy ideája az olyan színház lenne, amelyben a színészek csak akkor játszanak, ha eljött az ihlet órája. Azt kifogásolta, hogy színészektől anélkül várják el a folyamatos termelést, hogy állandó szakmai kondicionálásukat biztosítanák. 5. Nem mondotta, hogy fizetett ellenzéknek érzi magát, csupán azt, hogy annak tartják, és valótlan, hogy ennek az lenne az oka, mert egy évvel a főiskola elvégzése óta kinevezték főrendezőnek. Az alperes védekezésében kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a támadott sajtócikk lényege ideológiai bírálat. Nem idézi a felperessel készült interjú mondatait, csupán értelmezi a felperes egyes megállapításait, és bírálja azokat. Ezért sajtóhelyreigazításnak nincs helye. Egyébként előadta, hogy az újságcikk értelmezése és bírálata valóságos tényállításokon alapszik, és nem tünteti fel hamis színben a valóságot. Az első fokú bíróság az ítéletében egyes kifogások tekintetében helyt adott a felperes keresetének, egyes kifogásokkal kapcsolatos részében elutasította a keresetet, és az alperest a felperes javára 720 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. Helyreigazítást rendelt el lényegében a következők szerint: a felperes nyilatkozatában nem tett olyan kijelentést, hogy Péter Weiss nem ért a színpadhoz, nem mondotta, hogy ő ért a színpadhoz, és nem állította, hogy az igazi színházban a színészek csak akkor játszanak, amikor eljött az ihlet órája. Az első fokú bíróság ítéletének az indokolásában rámutatott arra, hogy újságírói véleményt, értékítéletet fejez ki a támadott cikknek az a része, amely szerint „akad ma nálunk olyan folyóirat, amelyben valakit megró32