Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

sére azonban nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint valamely sajtótermék általánosságban helyes célkitűzései sem engedik meg azt, hogy részleteiben másnak a személyhez fűződő jogait megsértse (Pf. V. 21 086/1975.). Ez az elv a szépirodalmi alkotásokra is érvényes. Ezért ha az alkotó művében olyan személyt ábrázol, aki valami módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás személyhez fűződő jogait (hírnevét, becsületét, emberi méltóságát, magántitokhoz való jogát) sérti. Az igény érvényesítésének a feltétele azonban, hogy a valóságban élő személy és a regénybeli szereplő felismerhető és azonosítható legyen. Az ábrázolás módjából kétségtelen módon felismerhető és azonosítható elhalt személy emlékének a sérelme esetében pedig a hozzátartozó kérhet orvoslást, 4. A másodfokú bíróság az I. r. felperes, valamint az I. r. alperes személyes előadásából és a regény fülszövegének tartalmából helyesen következtetett arra, hogy az író regényének az anyagát saját családjának az életéből merítette. A valóságos család és a regénybeli család azonosíthatóságát valószínűsítik a szereplők nevei, a családi kapcsolatok hasonlósága (parasztlány nagyanya, cigányzenész nagyapa). Nem zárja ki az azonosítás lehetőségét, hogy a regényben nincs megjelölve a helyszín, mert a fülszövegből megállapítható, hogy az író családja V.-n lakott. Az eseményekre, a cselekmé^nyekre, a családi kapcsolatokra, a szereplőkre vonatkozó részletek eltérése, megváltoztatása sem zárja ki az azonosítást, ha vannak olyan támpontok, amelyekből a valóságos szereplők felismerhetők, azonosíthatók. A per addigi anyaga azonban ilyen bizonyítékokat nem szolgáltatott. Az I. r. felperes személyes előadása nem lehet elegendő a felperesek által előadottak valóságának a bizonyítására. A fülszöveg utalásai is csak valószínűsítésre alkalmasak, de az azonosságot egymagukban nem bizonyítják. A család sorsára történő utalás pl. nem feltétlenül azonosítható a család történetével. Különböző családok sorsa lehet hasonló, különösen vonatkozik ez a cigányság életére. Önmagában nem bizonyítja a felismerhetőséget az I. r. alperes nyilatkozata sem, mert a jogsértés feltétele, hogy az olvasók felismerhessék a felpereseket. 5. A másodfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a tényállás felderítéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása végett hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét. aj A bizonyítás során — elsősorban a felek személyes meghallgatásával — tisztázni kell az I. r. felperes, valamint az általa megjelölt elhalt hozzátartozói életének a főbb mozzanatait, az általános cigánysorstól eltérő jellegzetességeit, a családi kapcsolatokat és más lényeges sajátosságokat, és ezeket kell összevetni a regénybeli szereplők életével, sorsának, családi kapcsolatainak alakulásával, egyéb jellegzetességeivel. Ilyen bizonyítás nélkül nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a keresetlevélben megjelölt valóságos személyek a regényben felismerhetők-e, a regénybeli szereplőkkel azonosíthatók-e. b) A felismerhetőség és azonosíthatóság megállapítása esetén szükséges megvizsgálni, hogy a regény egyes részletei mennyiben sértik a felperes 24