Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

pítsa meg, hogy a perbeli ingatlan valóságos vevői a felperesek voltak, ezért kötelezze az alperest annak tűrésére, hogy a Magyar Állam tulajdonjogának törlése mellett a felperesek tulajdonjogát bejegyezzék az ingatlannyilvántartásba. Másodlagosan a felperesek az alperest 200 000 forint és ennek 1973. augusztus 1-től járó évi 5°/0-os kamata, valamint 10 350 forint törlesztés megfizetésére kérték kötelezni. Ha viszont a bíróság azt állapítaná meg, hogy a felperesek ajándékoztak, akkor az adott ajándékot követelik vissza. A felperesek a perben azt adták elő, hogy az ingatlanhányadot a valóságban ők vették, de nem volt Budapesten bejelentett lakásuk, ezért a szerződésben vevőként a fiuk és annak felesége szerepelt; az ingatlan szerzéséhez szükséges 200 000 forintot a felperesek adták. Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Egyben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő és a felpereseket 1972. január 1. napjától kezdődően lakáshasználati díj fizetésére kérte kötelezni. Az első fokú bíróság az alperest 210 350 forint és kamatai, a felpereseket pedig 12 147 forint megfizetésére kötelezte, a felperesek javára 8420 forint, az alperes javára pedig 500 forint perköltséget ítélt meg, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, valamint rendelkezett a le nem rótt illetékek viselése felől. A felperesek lakáshasználati díj /fizetési kötelezettségét az első fokú bíróság 1975. szeptember 5-től kezdődően állapította meg és a felpereseket havi 720 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen a felek fellebbeztek, de fellebbezést jelentett be a fővárosi főügyész is. A felperesek az elsődleges — tulajdonjoguk megállapításával kapcsolatos — kereseti kérelmük elutasítását sérelmezték, valamint a lakáshasználati díj mérséklését kérték. Az alperes csupán annyiban kérte az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását, hogy a felperesek javára megítélt összeget csak akkor köteles megfizetni, ha a felperesek a lakást az alperes rendelkezésére bocsátják, és ehhez az időponthoz kapcsolódjék a kamatfizetési kötetlezettség is. A fővárosi főügyész pedig támadta az első fokú bíróság ítéletét a tulajdonjog megállapítása iránti keresetet elutasító rendelkezés kivételével. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben és úgy változtatta meg, hogy a felperesek marasztalásának összegét 4633 forintra mérsékelte, a lakás kiürítésére irányuló viszontkeresetet mint meg nem engedettet elutasította, a felperesek egyéb kereseti kérelme tekintetében a pert megszüntette és ebben a keretben az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte; a perköltségre vonatkozó rendelkezést pedig úgy változtatta meg, hogy a felperesek összesen 280 forint mindkétfokú perköltséget kötelesek az alperesnek megfizetni. A másodfokú bíróság ítélete szerint a kereseti kérelmek két csoportba oszthatók: az egyik csoportba a Ptk. 120. §-ának (2) bekezdésére alapított követelések tartoznak, a másikba pedig azok, amelyekben az OTP mint a kölcsönszerződés alanya vagy mint ingatlankezelő szerepel (a felperesek 10 350 forint megfizetése iránti keresete, illetve az alperes viszontkeresete). A kereseti kérelmek első csoportjába soroltakkal kapcsolatban az volt a másodfokú bíróság álláspontja, hogy erre vonatkozó megbízás vagy jogszabályi "felhatalmazás nélkül az OTP a Magyar Állam képviselőjeként a 28