Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

perben nem szerepelhet, mert a Ptk. 27. §-a szerinti törvényes képviseleti jogra felhatalmazása mint az ingatlan kezelőjének nincs. A felperesek tehát a Ptk. 120. §-ának (2) bekezdésére alapított igényüket nem megfelelő alperes ellen terjesztették elő. Az „elsődlegesen" és „harmadlagosan" előterjesztett kereseti kérelmekkel a másodfokú bíróság érdemben nem is foglalkozott, mert álláspontja szerint e vonatkozásban már a keresetlevelet el kellett volna utasítani idézés kibocsátása nélkül, ezért e részben — az első fokú bíróság ítéleti rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése mellett — a pert megszüntette. A felperesek kereseti kérelmei közül tehát a másodfokú bíróság jogszerűnek csupán a felperesek által tartozatlanul kifizetett 10 350 forint kölcsöntörlesztés visszafizetésére irányuló követelést tartotta. Az alperes viszontkeresete alapján fizetendő használati díj összegét viszont 20 hónapra 14 983 forintban állapította meg, erre tekintettel a felperesek által fizetendő összeget 4633 forintra mérsékelte. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 120. §-ának (2) bekezdése értelmében az állam, ha bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont, a tulajdon értéke erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személylyel szemben fennálló kötelezettségéért. Annyiban tehát helytálló a másodfokú bíróság jogi álláspontja, hogy az idézett jogszabály rendelkezése szerinti kötelezettségekért az állam felel. A Ptk. 26. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében azonban az állam közvetlenül különösen akkor lép polgári jogviszonyba, ha az a vagyontárgy, amelyre a jogviszony vonatkozik, az államot illeti és egyik állami szerv kezelésébe sem tartozik, vagy nem olyan állami szerv kezeli, amely önálló jogalany. A 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet végrehajtásáról kiadott 6/1970. (IV. 9.) ÉVM—MÉM—PM számú együttes rendelet 8. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a bírósági határozattal a Magyar Állam tulajdonába került — jelzálogjoggal biztosított és az állami szervet megillető, még ki nem egyenlített követeléssel terhelt — ingatlanokat az újabb értékesítésükig a követelés jogosítottja kezeli. A perben maga az alperes sem tette vitássá, hogy e rendelkezés értelmében őt kell a perbeli ingatlan kezelőjének tekinteni. Ebből pedig következik, hogy kezelő állami szerv esetében az állam közvetlenül nem lép jogviszonyba. A felpereseknek a jelen perben érvényesített — az államnak a Ptk. 120. §-a (2) bekezdésében írt felelősségére alapított — igénye a tulajdonosi jogokat is gyakorló alperessel szemben tehát előterjeszthető volt. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az első fokú bíróságnak az alperest marasztaló ítéleti rendelkezése érdemi vizsgálatát jogviszony hiányára hivatkozással mellőzte. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 281'1979. sz., BH 1980/9. sz. 331. 19